Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Mitták Tünde: Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában - a fogalmi, valamint a jogi státusz változása tükrében
MITTÁK TÜNDE Világi harmadrendek a kodifikáció előtt és a kodifikáció korában... Az egyszerű fogadalmas kongregációkban a tagok birtoklási, vagyonszerzési joga és öröklési képessége megmaradt, de birtokhasználati jogukat és rendelkezési jogukat nem gyakorolhatták addig, amíg a társulat tagjai voltak (pl. angolkisasszonyok, irgalmas szüzek, iskolanővérek).27 A szerzetesrendekhez aggregált harmadrendek lehettek kongregációkban élő terciá- nusok/terciáriák, illetve világi harmadrendiek. Tagjaik szintén tettek egyszerű fogadalmat, amely azonban nem szerzetesi professio volt, így birtokhasználati és rendelkezési joguk nem esett korlátozás alá. Az első- vagy másodrendű szerzetekkel való lelki közösség révén ugyanakkor részesültek azokban a kegyelmekben és búcsúkban, amit azok nem „communicatio privilegiorum” alapján szereztek és nevüket, ruhájukat, valamint constitutió- jukat is tőlük kapták.28 A világi harmadrendbe való felvétel kérdésében a megyéspüspöknek volt kompetenciája. O ítélte meg, hogy a belépéshez szükséges feltételekkel az új tag rendelkezik-e. 1 A habitus vagy a szerzetesrend jelvényének viselése tekintetében a szerzet adott engedélyt, azonban erre csak akkor volt módja, ha az Apostoli Szentszéktől privilégiumban részesült.29 2. Jogi szabályozás a CIC (1917) idején A CIC (1917) személyekről szóló II. rész bevezető kánonjaiban a jogalkotó még az erkölcsi személy (persona moralis) fogalmát használja és testületi (personae morales collegiales), illetve intézeti erkölcsi személyek (personae morales non collegiales) között különböztet.30 A kódex szabályozása alapján a szerzetek lehettek kongregációk, valamint rendek, amelybe a belépni kívánók egyszerű, illetve ünnepélyes fogadalmának joghatásai között lényeges eltérés volt (CIC [1917] Can. 492).31 A világi harmadrendeket a jogalkotó az egyesületi jog keretében szabályozta. A XVII. fejezet 686-687. kánonjai értelmében az egyház csak az egyházi felsőbbség által alapított vagy jóváhagyott egyesületeket ismerte el és az egyesület jogi személyiséget csak akkor nyert, ha alapító oklevéllel rendelkezett. Az alapításhoz, illetve jóváhagyáshoz szükséges alapvető feltételek az alábbiak voltak: az egyház lényegével összhangban álló célkitűzés és feladatok (CIC [1917] Can. 685); a tagok lelki tökéletessége (perfectio vitae Christiane); jámbor cselekedetek és felebaráti szeretet gyakorlása (opera pietatis et charitatis); nyilvános istentisztelet ápolása (incrementa publici cultus); az egyesületi jog szabályainak megfelelő szabályzat (CIC [1917] Can. 689); legalább három hívő tag (CIC [1917] Can. 100 — ° 2). Bánk József az egyesületek két formáját különböztette meg: 1. egyházi egyesület (associatio 27 Csiky G., Az egyházjog tankönyve III., 194—209. Horváth J., A szerzetesrendek exemptiója, 73—82. 28 S. C. Indulg. ET Rjeliq. (28 aug. 1903): Sanctitas Sua Patrum Cardinalium responsum approbavit et confirmavit, decrevitque: primo, ut Instituta Tertiariorum in communitate viventum et vota simplica emittentium, dummodo ordinibus, a quibus nomen et habitum mutuantur, legitime sint aggregata, participant omnes Indulgentias a Romanis Pontificibus primis et secundis Ordinibus directe tantum concessas; secundo, ut eorumdem ecclesiae eisdem indulgentiis gaudent, quibus ecclesiae respectivi primi et secundi Ordinis ffuuntur; tertio, ut aliae Indulgentiae huiusmodi Tertiis Ordinibus antea concessa in posterum solis Tertiariis in saeculo viventibus sunt proprie. 29 Kazaly I., A katholikus egyházjogtan kézikönyve, 346. 30 CIC (1917) Can. 99; vő. La persona morale nel Codice del 19t 7, in Lombardia, P., Lezioni di diritto canonico, Milano 1984,185-187. 31 Vö. Schermann E., Szerzetesjog, Pannonhalma 1927, 45—57. Notter A., A szerzetesi professio, 281-285. Boda L., Erkölcsteológia III., Budapest 1980, 45-47. CserpesJ.-Személyi J., Egyházjog II., Nyíregyháza 179-181. I TEOLÓGIA 2012/3-4 191
