Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A II. Vatikáni Zsinat nyitónapja: 1962. október 11.
KRÁNITZ MIHÁLY A II. Vatikáni Zsinat nyitónapja: 1962. október 11. A szentatya ezután az egyháztörténelem ökumenikus zsinataira emlékezett, majd miután all. Ökumemkus Vatikáni Zsinat eredetét és okát ismertette (Concilia Oecumenica in Ecclesia), kitért a zsinat megtartását elősegítő körülményekre (Origo et causa Concilii Oecu- menici Vaticani II). Ezután következett a zsinat lényeges feladataira való rámutatás, mely az igazság védelmében és értékelésében állt (Praecipuum Concilii munus: doctrina tuenda ac promovenda), mint az egyház egyik szüntelen tevékenysége a tévedések elkerülésére (Qua ratione errores compescendi sint). Záró gondolatként a pápa a keresztény és emberi család egységének az előmozdítását hangsúlyozta (Unitas in christiana et humana familia fovenda). XXIII. János a következő szavakkal fejezte be beszédét: „Tisztelendő testvérek! Ezt jelenti számunkra a II. Vatikáni Zsinat, mely inig az egyház legjobb erőit gyűjti egybe, és buzgón arra törekszik, hogy az emberekhez minél kedvezőbb módon juttassa el az üdvösség örömhírét, mintegy előkészíti és megszilárdítja az utat az emberi nem egységének megvalósítására, mely olyan, mint egy szükséges alap, hogy a földi város a mennyei város mintájára szerveződjék, melynek királya az igazság, törvénye a szeretet, nagysága az örökkévalóság (cuius rex veritas, cuius lex caritas, cuius modus aeternitas).* 34 Elmondhatjuk, hogy az ég és a föld egyesül a zsinat ünneplésében, hogy a szentek az égben a munkánkat segítsék, a hívek pedig a földön, hogy folytonosan imádkozzanak az Úrhoz; és ti a Szentlélek sugallatait felhasználva tegyetek meg núndent, hogy a közös munka megfeleljen a különböző népek mai elvárásainak és szükségeinek. Ez lelki komolyságot, testvéri egyetértést, kiegyensúlyozott tervezést, méltó vitákat és a döntés bölcsességét kívánja tőletek. Áldjon meg az ég, hogy fáradozásotok és munkátok — melyre nemcsak a népek szeme figyel, hanem az egész világ reménysége — bőségesen teljesítse a közös vágyakat.” „Mindenható Isten, beléd helyezzük minden bizalmunkat, mert saját erőinkben kételkedünk. Nézd jóságosán egyházad ezen pásztorait, bőséges kegyelmed fénye segítsen minket a döntések meghozatalában, legyen jelen a törvények megalkotásában, és sietve hallgasd meg a hit, a lélek és a szavak egységében hozzád intézett imát.”35 Fontos kijelentés volt, hogy XXIII. János megnyitó beszédében kifejezte szándékát, hogy a tanítás pasztorális módon legyen kifejtve.36 A beszédnek nagy hatása volt a zsinati atyákra, és valójában ez volt a zsinat első nagy szövege. Ezért többről volt szó, mint egyszerű nyitó köszöntésről.37 XXIII. János nyitó beszéde a zsinati viták során folyamatos vezérelv lett, és a zsinat első heteiben már idézték, kifejezve ezáltal a zsinat célját, mely nem a tévedések elítélésére jött össze, hanem a pasztorális megújulás és a keresztény egység előmozdítása céljából. A pápai beszéd normaként szolgált néhány tervezet megfogalmazásánál, mint például a liturgiáról, valamint a kinyilatkoztatásról szóló szövegek esetében.38 Voltaképpen a pasztorális elv a II. Vatikáni Zsinat értelmezésének hermeneutikai kulcsa lett.39 capit.” Vö. http://www.vatican.va/holy_father/john_xxiii/speeches/1962/documents/hfj-xxiii_spe_l9621011_ opening-council_lt.html. A megnyitó beszéd előtörténetéről maga XXIII. János pápa 1962. szeptember 10-én naplóbejegyzéseiben a következőket írja: „Ez a pápa lelki felkészülése a zsinatra, felkészülés arra a beszédre, amelyet a Rómába érkező egész világ vár.” Vö. Giovanni XXIII, Ilgiomale dell’anima, Ediziom di Storia e Lettera- tura, Roma 1964, 328. 34 Vö. XXIII. JÁNOS, Gaudet Mater Ecclesia, 4, és AUGUSTINUS, Ep. CXXXVIII, 3. 35 Vö. XXIII. JÁNOS, Gaudet Mater Ecclesia, 9. 36 Rush, Ο., Toward a Comprehensive Interpretation of the Council and its Documents, in Theological Studies 73 (2012), 553. 37 WlCKS, J., Doing Theology, Paulist, New York, 2009, 22. 39 Uo. 141. 39 Theobald, Chr., The Theological Options of Vatican II: Seeking an „Internal” Principle of Interpretation, in Vatican II: Forgotten Future?, Continuum, London 2005, 87-107. Theobald, Chr., La reception du Concile Vatican II. I: Accé-, der a la source, Cerf, Paris 2009, 281-493. 180
