Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A II. Vatikáni Zsinat nyitónapja: 1962. október 11.
A II. Vatikáni Zsinat nyitónapja: 1962. október 11. KRÁNITZ MIHÁLY magyarázniuk lelki és természetfeletti szempontjaiban a híveknek is. E nélkül a nagyszabású és különleges színpad homályos és belső lelki életerejétől megfosztott lenne.”25 „Nem elég megérteni a zsinatot, mely emberfölötti és emberi, szeretetteljes és szerencsés egybeesések találkozásából áll össze, mely mint a keresztény élet valamennyi cselekedete, de méretében sokkal jobban mindenben függ Istentől és az emberektől is, s amely majd az egyházzal való megfelelés arányosságában hozza majd meg gyümölcseit, számolva az emberi elemekkel, létrehozva és megsokszorozva azokat. Eme eseménynek, s ez világos, kettős együttműködésre van szüksége, melyet ti, papok különösen is kötelesek vagytok kinyilvánítani. Az egyik a mai, a holnapi és a folyamatos imádság, a másik pedig, amit a zsinat tanítani és meghatározni fog, a megélt életre való alkalmazása és megvalósítása számotokra és a nép számára is. Borromeo Szent Károly élete és példája ezzel kapcsolatban azt üzeni számunkra, hogy egy zsinat történeti és gyakorlati hatása nagymértékben függ a zsinati határozatok nagylelkű és módszeres megvalósításának erőfeszítésétől. Ennek a munkának nem lehetnek minőségben és gondolkodásban jobb kivitelezői, mint a papok, és különösképpen a plébánosok, főpásztoraik vezetésével. A zsinat iránti papi érdeklődésnek ennélfogva körültekintőnek és tevékenynek kell lennie annál is inkább, mivel a remény és a terv az, hogy a katolikus reform igazi alapelve legyen a zsinat”.26 Később a papság magatartásáról a zsinati követelményeket figyelembe véve Montini bíboros még az 1962. szeptember végén tartott kisszinódus alkalmával fordult papjaihoz: „Világos előttünk a szentatya szándéka és magának a zsinatnak a célja, hogy az egyház erőfeszítése életének ebben a különleges pillanatában a megújulás, a változás felé fordul, hogy isteni alapítójának a szándékára még jobban tudjon válaszolni, és képes legyen a modern világhoz szólni, és azt Krisztushoz hívni, és ezért nemcsak a zsinat lelki előkészülete a fontos, hanem az is, hogy önmagán belül, és különösen a papságban új és nagylelkű erkölcsi energiák szülessenek a hűség új elkötelezettsége, az életszentség új szelleme, az önmegtagadás új lelkülete, mely nélkül nagyrészt gyümölcstelen lenne ez a zsinat”.27 Clemente Micara (1879—1965) Róma városának bíboros-helynöke 1962. szeptember 21—29. között a Szentlélekhez szóló ünnepélyes novénát hirdetett meg a város valamennyi plébániáján. 1962. október 7-én a Santa Maria Maggiore-bazilikában kétezer árva gyerek gyűlt össze, hogy imádkozzon a II. Vatikáni Zsinatért, akik részt vettek Abdul-Ahad Dawood Tappouni (1879—1968) szír katolikus bíboros szír-antiochiai liturgiáján is. 1962. október 4-6. között három alkalomra osztva a szerzetesek szintén a számukra megfelelő és fenntartott módon imádkozhattak. Október elejétől Clemente Micara bíboros, Róma helynöke és Petrus Canisius Johannes van Lierde (1907—1995), Vatikánváros helynöke a zsinat sikeréért való imádságra buzdítottak közleményeikben, főképp a rózsafüzér imádkozására. Október 10-én minden papnak előírták, hogy a Szentlélekről szóló misét mutassa be, felajánlva azt a zsinat jó kimeneteléért. Ehhez a kezdeményezéshez a szentatya is csatlakozott, és ekkor a római önkormányzat által számára adott kehellyel misézett. 25 Uo. 670. 26 Uo. 670-671. 27 Uo. 671. EOLÓGIA 2012/3-4 177
