Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Török Csaba: Dávid Katalin: A kereszt teológiai és ikonográfiai értelmezése az első évezredben
halál szempontjából, a temetéssel kapcsolatos kortárs problematikák, a tisztítótűz értelmezése) kapcsán előkerülnek a határ-kérdések, a kényes vagy éppenséggel napjainkban különös jelentőségű felvetések. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy az erdélyi teológiai konferenciák anyagából összeállt kötetek értékes tanúságai egy életerős, mozgásban lévő magyar katolikus teológiának, amely országhatárokon átívelve rengeteg (olykor sajnálatosan még mindig kiaknázatlan) lehetőséget rejt magában. Fogjuk hát fel ezt úgy, mint felhívást egy újfajta egyházi-közösségi útra a magyar hittudomány javára! Török Csaba * * * DÁVID KATALIN: A kereszt teológiai és ikonográfiái értelmezése az első évezredben Szent István Társulat, Budapest 2011. 392 oldal, színes képmelléklettel. A teológiával foglalkozó szakember tudja, mennyire fontosak a források: segítenek a hit- tani gondolat születésének, fejlődésének és ezáltal helyes értelmezésének a feltárásában, egyszersmind tanúsítják az Egyház közösségének vallott és megélt hitét. Ezért hát az elmúlt évszázad során hatalmas energiát és kutatói munkát fektettek abba, hogy az első évezred teológiai forrásait feltárják, kritikai módszerrel megvizsgálják és hozzáférhetővé tegyék. Olykor egy kritikai forráskiadás valóságos nóvumként hat, éppoly figyelem kíséri, mint az új, kortárs szerzők saját munkáit. Eközben azonban sajnálatos hiányt is tapasztalhatunk: a szöveges források terén tapasztalható elkötelezett munkálkodás szinte kizárólagos a hittudományban. Nem jut kellő figyelem a nem szöveges forrásokra: a tárgyi leletekre, azokkal kapcsolatban a művészeti- ikonográfiái vizsgálódásokra. Azért is fenntarthatatlan ez a hiátus, mert a tárgyi emlékek, az ikonográfiái nyelven megalkotott források a keresztény közösség hitéről, gondolkodásmódjáról, érzületéről és a hittani fogalmakhoz kapcsolódó sajátos konnotációkról olyan gazdagsággal adnak számot, amilyenre egy szövegtanú olykor (önnön korlátái okán) nem képes. Több jeles katolikus teológiai-oktatási központ ezért ma már kiemelten foglalkozik a régészet, az építészet, vagy éppenséggel az ikonográfiái mint teológiai forrás tanulmányozásával és tanításával. Hazánkban ezen a téren kivételesnek kell tekintenünk Dávid Katalin alkotói munkásságát, aki az elmúlt esztendőkben már több ízben is jelentkezett ezen a téren hiánypótló publikációkkal. A Szent István Társulatnál nemrég megjelent kötetében a keresztet veszi elemző vizsgálódása tárgyául. A könyv kronológiai rendben halad előre, ám semmi esetre sem vész el a didaktikusán sematizált évszámok és adatok rengetegében. Az időbeli előrehaladás egybekapcsolódik annak bemutatásával, hogy Krisztus keresztjének értelmezése miként gazdagodott, tárult fel, gyarapodott újabb és újabb dimenziókkal. A Szerző elsődleges helyen kezeli az írott forrásokat, a teológiatörténeti evolúciót, ám az így felmutatott megállapításai szinte „szárnyra kapnak”, amikor egybekapcsolja azokat az első évezred keresztény művészetének a festő ecsetjével, a szobrász vésőjével, a mozaikműves aprólékos munkájával megalkotott forrásaival. Ezáltal új fényben értjük meg, hogy a kereszt mint gondolat és mint szimbólum milyen jelentőségre tesz szert az Újszövetség, az apostoli atyák, apologéták kora és az első katakombák ábrázolásai közé illesztve, a keresztség szentségének tematikus keretében vizsgálódva. Tanúi lehetünk annak, hogy a korban, amikor megszületnek a Krisztus keKÖNYVSZEMLE TEÖLÓGiA 2012/1-2 132
