Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Krakomperger Zoltán: Puskás Attila (szerk.): Élő kövekből épülő Egyház. Az Egyház természete és küldetése - ekkléziológiai reflexiók
KÖNYVSZEMLE és a keresztényekben). Az Egyház mibenlétének ilyetén történő megragadása kikerüli az egyháztani naturalizmus és miszticizmus csapdáját. Nyomon követhetjük ennek az ekk- léziológiai alapformulának a bibliai teológiai alapvetését, teológiai magyarázatát és beillesztését a II. Vatikáni zsinat egyháztanának egészébe (vö. LG 7, 8 és 48). „Felvetődik azonban az a probléma, hogy ha a sok személyben kifejezésen Krisztust és a keresztényeket értjük, ez úgy hangzik, mintha Krisztus csak egy lenne a sok között” (167). Ennek a problémának a feloldása: a Szentlélek analóg jelenléte Krisztusban és a benne hívőkben. A hatodik tanulmányban Lukács László Az egyház: eucharisztikus testvérközösség-Joseph Ratzinger ekkléziológiája címmel (180-214) differenciált képet kaphatunk XVI. Benedek pápa egyháztani reflexióinak geneziséről, amely biográfiai és kontextuális hátterének figyelembevételével együtt válik számunkra követhetővé és érthetővé. Ennek részeként lényegre törően foglalja össze e tanulmány szerzője a XX. sz. első felének egyháztani onen- tációit, mert ebből mint teológiai termőtalajból sarjadt ki a Ratzinger-i ekkléziológia, amelynek első termését jelenti: Isten hierarchikusan rendezett új népe Krisztus testéből (vö. 186—192). Második termését a II. Vatikánumon aratták le. E termésbetakarítást Lukács László nyomon követi mind a négy zsinati ülésszakot elemezve. „Ratzinger minden egyes ülésszak után kis könyvecskében foglalta össze a történteket, hozzáadva saját értékelését. Bontakozó ekkléziológiája szempontjából nyilván azok a megjegyzései a legfontosabbak, amelyeket az Egyházról szóló séma elkészültéhez fűzött” (196). Maga a zsinat és az azon való meghatározó erejű tevékenysége lendületfelvételül szolgált neki arra, hogy az Egyház természetének kimondásánál az Isten új népe formula mellé társítsa a communio elvét. Ennek szisztematikus elmélyítése eredményéül beszélhetünk karakte- risztikumaként az eucharisztikus commumo-ekkléziológiáról. Az Egyház négyes com- munio-kötelékben foganatosítja önnön mivoltát (vö. 204—206), amelyből ugyancsak négyes küldetéskövetelmény áll elő (vö. 207). E tanulmány szerzője feleletet ad végül arra a kérdésre, hogy miként érvényesülnek az egyháztan Ratzinger-i elvei azokban a hivatalos megnyilatkozásokban, amelyek közvetett vagy közvetlen módon kapcsolódnak az ő egyházteológiájához is (208-215). A harmadik rész Ekkléziológiai kérdések az ökumenikus párbeszéd tükrében (220—376) címmel megvonja a zsinati egyháztan mérlegét az ökumenikus párbeszéd nézőpontjából. Ebben a mérlegvonásban elsőként Török Csaba A Hit és Egyházszervezet Bizottság történeti előzményei és tevékenysége (220—249) c. nagyszerű összefoglalójával beavatja az olvasót az Egyházak Ökumenikus Tanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottságának keletkezéstörténetébe és tevékenységébe. Ezt követően egy értékelő elemzést ad ugyanennek a Bizottságnak Az Egyház természete és küldetése, Állomás egy közös nyilatkozat felé vezető úton c. munkadokumentumáról. „A szöveg vitatott témákban (több-kevesebb sikerrel) bemutatja a status quo-t, előrelépést azonban nem hoz (ennyiben tényleg pillanatképszerű)” (247). A már elért konszenzus és a hiányosságok szorosan állnak egymás mellett.' E rész második tanulmánya Seszták Istvántól származik Egyháztani kérdések a katolikus-ortodox párbeszédben (250—263) címmel. „A párbeszéd célja a Római Katolikus és az Ortodox Egyház közötti teljes közösség helyreállítása” (252). Először történeti összefoglalást nyújt a három évtizedes múltra visszamenő Katolikus-Ortodox Teológiai Vegyes Bizottság létrejöttéről, amelynek kiindulási pontja volt és hangsúlyos eleme maradt a szeretet dialógusa. A felek által elfogadott konszenzus-dokumentumokban szakítás észlelhető az ekkléziológiai és szótériológiai exkluzivizmussal és elmozdulás a communio-egy- háztan felé. Végül nem kerülheti el a szerző, hogy foglalkozzon a görög katolikus egyházak létével mint teológiai kérdéskörrel par excellence. TEOLÓGIA 2012/1-2 126
