Teológia - Hittudományi Folyóirat 46. (2012)
2012 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Gárdonyi Máté: Fejérdy András: Magyarország és a II. Vatikáni Zsinat. 1959-1965.
FEJÉRDY ANDRÁS: Magyarország és a II. Vatikáni Zsinat. 1959-1965. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 43.) MTA Történettudományi Intézete, 2011. A magyar püspökök részvétele a II. Vatikáni Zsinaton ugyan már bő egy évtizede foglalkoztatja a korszak kutatóit, az eddig megjelent tanulmányok és forráskiadványok azonban vagy arra helyezték a hangsúlyt, hogy az állambiztonsági szervek miként használták fel hírszerzési célokra a zsinati küldöttséget, vagy az 1964-es részleges megállapodás létrejöttének háttéreseményeként tárgyalták a Rómában történteket. Fejérdy András könyve a jelenleg kutatható forrásanyag tárgyilagos kiértékelésével és a teológiai összefüggésekre is tekintettel ad végre átfogó képet arról, hogy a magyarországi egyház - az állam által kiutazni engedett püspökei révén - miként kapcsolódott be az egyetemes zsinat munkájába. A három részre osztott kötet kronológiai rendben tárgyalja a zsinat előkészítő szakaszának, a négy ülésszaknak, s végül a zsinat utáni reformok időszakának magyar vonatkozású eseményeit. Ugyanakkor az egyes fejezetekben alapos és higgadt elemzések olvashatók arról, hogy az állami szervek milyen célokkal és módszerekkel manipulálták a magyar küldöttséget, s hogy a zsinat idején tető alá hozott részleges megállapodás hogyan illeszkedett a meginduló vatikáni Ostpolitik folyamatába. Ám legalább ekkora súllyal szerepel a könyvben az a kérdés, hogy a világegyháztól sokáig elzárt és folyamatos állambiztonsági presszió alatt tartott magyar püspökök hogyan akartak, s a külső tényezők hatására núlyen módon tudtak részt venni az egyetemes zsinat munkájában. A szerző kutatásai szerint nem a püspökökön múlott, hogy alig valamit tudtak csak átadni a világegyháznak a magyar katolikusok tapasztalataiból, legyen szó akár a konkrét lelkipásztori nehézségekről, akár a történelmi örökségről. A maguk részéről ugyanis törekedtek erre, beadványaik között találunk értekezést a nálunk már intézményesült püspökkari konferenciák, a vegyesházasságok és a katolikus-protestáns együttműködés tapasztalatairól, vagy éppen arról, hogy a török időkben hogyan vontak be világiakat a pasztorációba. Fejérdy András jelentős teret szentel a zsinati tanítás hazai recepciójának, amin nem csupán az egyházon belüli, gyakorlati és teológiai hatást érti, hiszen az Állami Egyházügyi Hivatalnak is megvolt a maga „olvasata” a zsinati dokumentumokkal kapcsolatban, amely a saját szakértőikkel készíttetett elemzéseken alapult. A kötetet életrajzi adattár, időrendi áttekintés és névmutató egészíti ki, ami a témában kevésbé jártas olvasó számára is könnyen használhatóvá teszi a szakmai szempontból elsőrangú munkát. Gárdonyi Máté TEOLÓGIA 2012/1-2 * XLVI (2012) 123-134 123
