Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az eukarisztia őrzésének és tiszteletének egyházjogi előírásai a hatályos latin liturgikus fegyelemben
SZUROMI SZABOLCS ANZELM O.PRAEM Az eukarisztia őrzésének és tiszteletének egyházjogi előírásai a hatályos latin liturgikus fegyelemben* BEVEZETÉS ״Nullus itaque dubitandi locus relinquitur, quin omnes christifideles pro more in ca- tholica ecclesia semper recepto latriae cultum, qui verő Deo debetur, huic sanctissimo sacramento in veneratione exhibeant.”1 Ezzel a mondattal vezeti be a Trienti Zsinat (1545—1563) a legszentebb oltáriszentség irányában kifejezett hódolat dogmatikai hátte- rének a megvilágítását, melyet a szentírási forrásokon túl (vő. Zsid 1,6; Mt 2,11; Mt 28,17; Lk 24,52) IV. Orbán pápa (1261—1264) 1264-ben kiadott bullája alapján fejt ki.2 Ismert, hogy az egyházi intézményrendszer és az arra vonatkozó kánoni szabályozás a krisztusi alapításból kiindulva fokozatosan bontakozott ki, az egyház legfőbb intézmé- nyesítő tényezőinek, az élő Isten igéjének és a szentségeknek a hatására.3 A legkorábbi kánonjogi források liturgikus és fegyelmi normákat tartalmaztak4 (pl. Didakhé [I. sz. vé- ge, II. sz. eleje],5 Traditio Apostolica [III. sz. eleje]6). A szentségek kiszolgáltatását rendező normákat, vagyis a liturgikus előírásokat, mivel azok a Krisztustól kapott megszentelő feladat gyakorlásának legfontosabb cselekményeit szabályozzák — meghatározva a kiszol- gáltatás módját, érvényességi és megengedettség! feltételeit -, az egyház mindig jog- szabálynak tekintette. A liturgikus jog gazdag és részletes forrását megtaláljuk az egyes kánonjogi joggyűjteményekben a patrisztikus kortól egészen a Corpus iuris canoniciig.7 A CIC (1917), szem előtt tartva a jóváhagyott liturgikus könyvek által tartalmazott elő- írásokat, nem kívánta részletesen szabályozni a rubrikákban leírt fegyelmet (CIC [1917] *Készült a Premontrei Rendi Szent Mihály Apátságban (Silverado, CA) az OTKA K 73574-es kutatási programja keretében. Elhangzott a Teológiai Tanárok 2011. január 26-i konferenciáján (Budapest). 1 Concilium Tridentinum, Sessio XIII (11 oct. 1551) Decretum de sanctissimo eucharistiae sacramento, Cap. 5: Concilio- rum oecumenicorum decreta, Bologna 19737 (továbbiakban: COD 695). 2 Regesta Pontificum Romanorum inde ab a. post Christum natum MCXCV1I1 ad a. MCCC1V(ed. Potthast, A.), I—II. Berlin 1875 (rcpr. Graz 1957) no. 18998-18999; vő. Clem. 3.16. un.: Friedberg, E., Corpus iuris canonici, II. Lipsiae 1881, 1174-1177. 3 Erdő, P., Az egyházjog teológiája (Egyház és jog II), Budapest 1995, 112-113. 4 Erdő, P., Az egyházjogforrásai. Történeti bevezetés (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Ca- tholicae de Petro Pázmány nominatae 1/1), Budapest 1998, 20—24. 5 La Didaché (cd. Rordorf, W.-Tuillier, A.) (Sources chrétiennes 248), Paris 1978. 6 La tradition apostolique de Saint Hippolyte. Essai de reconstruction (ed. Botte, B.) (Liturgiewissenschaftliche Quellen und Forschungen 39), Münster 19895. 7 PI. Decretum Burchardi Wormatiensis: BW 4. 1-52; Collectio Canonum Anselmi Lucensis: Ans. 9. 1-49; Panormia Ivo- nis Carnotensis: IP 1. 123—162. ;ÖLÓ G ΙΑ 2011/1 ~~24 }98-107 98
