Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)

2011 / 1-2. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - I. rész

szövetséget köt vele. A döntő isteni alapító aktus itt az exodus. A kivonulás, mint a bib- liai monoteizmus alapító aktusa Assmann értelmezésében azt is jelenti, hogy az istenhívő ember nem lehet otthon ebben a világban, melyet a bűn és a nyomorúság jellemez. Ki kell vonulnia, le kell mondania erről a világról ahhoz, hogy Istenéhez közel kerülhes- sen.32 Ezzel szemben az óegyiptomi vallást és minden kozmoteista vallásosságot morális optimizmus jellemez, az isteni hatalmak jóindulatát feltételezi, az istenek világa és a földi világ kapcsolatát alapvetően harmóniában látja, nem ismeri a bűntől való szenvedés álla- potát és a megváltás utáni vágyat.33 Assmann a kozmoteista politeizmus kifejlett formáját inkluzív monoteizmusnak is nevezi, melynek alaptétele, hogy minden isten egy, vagyis egyetlen isteni erő különböző megnyilvánulásai. Ezzel áll szemben az exkluzív mono- teizmus, melynek alapvető hitvallása, hogy az egyetlen Istenen kívül nem léteznek más istenek.34

E különbségtételekből egyenesen fakadnak Assmann elméletében a bibliai mo- noteizmussal szembeni kritikai észrevételek és a kozmoteista politeizmus felértékelése. A kozmoteista politeizmus vallásossága lehetővé teszi az ember számára, hogy otthon érezze magát és örömét lelje a világban, nyitottan és elfogadóan viszonyuljon más vallá- sokhoz és kultúrákhoz, keresse az összekötő szálakat. A mózesi igaz/hamis megkülön- böztetésen alapuló bibliai monoteizmus ezzel szemben hontalanná teszi az embert eb- ben a világban, a bűn által meghatározott világból való állandó exodusra hív, a bűn felfokozott tudatát ülteti el, más népek vallásaitól és kultúráitól való elhatárolódásra in- dít, ellenvallásként önmeghatározásához szüksége van ellenképre,35 más hitekkel szem- ben és saját hittagadóival szemben magában hordja az erőszakos fellépés veszélyének a fokozott lehetőségét. Az Isten és bálvány, az igaz és a hamis vallás teológiai megkülön- böztetéséhez könnyen járul a barát és ellenség politikai megkülönböztetése, s kialakul az erőszak politikai teológiája: a hamis vallás követői Isten ellenségei, ők a mi ellenségeink is, velük szemben alkalmazható erőszak. Ez a logika könnyen érvényre juthat a mono- teista vallásokban.

A monoteizmus érvényre jutását ábrázoló ószövetségi szövegek erőszakos nyelve- zete (Kiv 32,25-35; lKir 18,40; 2Kir 23,4—20 stb.) tettekbe átváltható erőszakpotenciált hord magában. Ez a monoteizmus ״politikai problémája”, mellyel szembe kell nézni. ״Ha meg akaquk menteni a monoteista eszmét, ki kell iktatnunk belőle inherens erő- szakosságát” - vonja le következtetését Assmann.36 A későbbi viták során az egyiptoló- gus kutató finomított ezen a megfogalmazásán. Tisztázta, hogy ״az inherens erőszakos- ságon” nem azt érti, hogy az ószövetségi monoteista vallás ténylegesen erőszakosabb lett volna más (politeista) vallásoknál, sem azt, hogy a monoteista isteneszméből szükségkép- pen fakadna erőszakosság, hanem csak arra akar rámutatni, hogy a monoteizmus érvényre jutásával kapcsolatban erőszakos nyelvezetet használó ószövetségi szövegek kiváltképpen alkalmasak lehetnek arra, hogy fundamentalistákat erőszakos cselekmények elkövetésére

A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - I. rész PUSKÁS ATTILA

32 Uo. 240 k.

M Uo. 274.

34 Vő. Assmann, J., Monotheismus und die Spache der Gewalt, in Das Gewaltpotenzial des Monotheismus und der dreieine Gott, 20 k.

35 Assmann, J., Mózes, az egyiptomi, Egy emléknyom megfejtése, 261 k.

36 Assmann, J., Uralom és üdvösség. Politikai teológia az ókori Egyiptomban, Izraelben és Európában, Atlantisz, Budapest 2008, 318 (Az eredeti cím: Herrschaft und Heil. Politische Theologie in Altägypten, Israel und Europa, Mün- chen—Wien 2000). Elfogultnak kell tekintenünk a szerzőnek azt a megállapítását, mely szerint ״a három ábrahá- mita vallás közül sohasem a zsidók, hanem kizárólag a keresztények és a muszlimok váltották tettekre az erősza- kot”, amely az ószövetségi erőszakos cselekményeket elbeszélő szövegekben fogalmazódik meg. Uo. 317.

73