Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - I. rész
lástörténet kezdetén egy hanyatlást megelőző tiszta vallásként vagy éppen egy fejlődési folyamat végén, magasabbrendűnek tekintik a politeizmusnál. Ám nemcsak a vallástör- téneti értékelésben, hanem a filozófiai értelmezések többségében is úgy jelent meg a monoteizmus, mint olyan vallási forma, ami a maga egyetemességével, egy végső abszo- lútum hitével és tisztább erkölcsi alapelveivel jobban megfelel az észnek, mint a politeiz- mus, amely a mítoszok világához tartozik és az emberi szellem fejlődése kezdetlegesebb állapotának felel meg (vö. D. Hume, I. Kant, A. Comte). Még az ateista valláskritikus Kari Marx is így fogalmaz: ״Egyedül az ateizmus tudja helyettesíteni a monoteizmust a jövőben, ahogy a monoteizmus is végérvényesen felváltotta az archaikus politeizmust.”9 De valóban felváltotta véglegesen a monoteizmus a politeizmust? A sokistenhit archaikus formáját lehet, hogy igen. Ugyanakkor a politeista vallásosság új formái je- lennek meg, illetve a monoteizmussal szemben megfogalmazott különböző indíttatású kritikák szimpatizálnak a sokistenhit bizonyos elemeivel, vagy egyszerűen szívesen hasz- nálják a politeizmust saját eszméik gyűjtő metaforájaként. A politeizmus modern-poszt- modern dicséretének a kortárs jelenségét, s a mögötte meghúzódó monoteizmussal szembeni kritikák főbb típusait szeretné röviden vázolni ennek a tanulmánynak az első része! Az írás második felében arra teszünk kísérletet, hogy a bibliai monoteizmus látó- szögéből értékeljük e bírálatok helytállóságát. A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz-1. rész PUSKÁS ATTILA I. KRITIKÁK 1. A politeizmus, mint az isteni közelsége és sokféle kinyilvánulása - a monoteizmus transzcendens istenképének bírálata A monoteizmussal szembeni jelenkori kritikák egyik változata azt rója fel a bibliai egy- istenhitnek, hogy eltávolította Istent a világból és elérhetetlenné tette az emberi tapaszt- alás számára.10 11 E nézet szerint a szentírási teremtésfelfogás mélységes szakadékot húzott a Teremtő és a teremtmények közé, megfosztotta varázsától és szent jellegétől a természe- tét; a világ többé már nem az istenek vagy az isteni lakóhelye, már nem ״istenekkel van tele”, ahogyan Thales megjegyzi,11 hanem az ember kísérletező, számító, uralomra törő, technikai megismerő-termelő tevékenységének puszta nyersanyaga. A bibliai monoteiz- mus féltékeny Istene nem tűr meg maga mellett más isteneket, az egyedüli és mindenki Istene akar lenni. Uralma alá akar vonni mindent és mindenkit, abszolút és egyetemes normákat állít fel, a világtól való elfordulást és teljes engedelmességet követel magának. Ezzel a távoli, egyetlen, egyetemes igényű és teljes alávetést követelő monoteista istenképpel állítja szembe a posztmodem életérzés az emberközeli isteni és szent meg- tapasztalásának vallásosságát. Eszerint az eredeti vallási tapasztalat közege elsősorban a természet, ahol az ember a ״fuszisz” működésében észlelheti a szent és isteni sokféle megnyilvánulását, élvezheti az istenség jelenlétét és közelségét megjelenésének változa- tos formáiban. Az embernek nem a Biblia világtávoli Istenébe vetett hitre, hanem a tér- mészet sokféle alakjaiban és folyamataiban észlelhető istenség közelségének vallásos ta9 Részlet Marx Ruskinhoz szóló írásából. Idézve: Dumas, A., Der dreieinzige Gott, in Der Lebendige Gott. Neue Summe Theologie Bd. 1, (Hg. Eicher, P.), Herder, Freiburg—Basel—Wien 1988, 414. 10 Az összefoglaló ismertetés forrása: Werbick,J., Gott verbindlich. Eine theologische Gotteslehre, Herder, Freiburg- Basel-Wien 2007, 144-148. 11 Thales HS, I, 11, A 22; vö. Lanczkowski, G., ״Polytheismus” art., in HWPh, Bd. 7., Basel 1989, 1087. 67
