Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka
Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka KUMINETZ GÉZA az erkölcsi lángelmék, nagy moralisták és a szentek valósítják meg. Az átlagemberben e kettő elszakad egymástól, sőt szinte ki is zárják egymást. Minden világnézet egyfajta eszményt fogalmaz meg az emberről, világról, istenség- ről, társadalomról. Ezt, mivel eszményről van szó, nem lehet teljesen megvalósítani, ám ebből nem szabad rögtön arra következtetni, hogy az a világnézet rossz, vagy téves. Ezért a világnézet ebből a szempontból kétarcú: más arca van a tannak és más arca van az azt megtestesítő embernek. Néhány példa Max Weber nyomán: például a demokra- tizmus elméletileg a nép önkormányzatát hirdeti, míg a valóságban a népet ténylegesen mások vezetik, akik megtalálják a módját annak a látszatnak, hogy él és virul az önkor- mányzat. Az arisztokratizmus is hasonló. Elméletileg azt mondják, hogy a rátermettek érvényesüljenek, a gyakorlatban pár ember áldozza fel a népet a saját nemes vagy nem- télén céljainak. A történelem azt tanítja, hogy semmiféle eszme történelmi léptékű érvé- nyesítése ״nem lehetséges bizonyos keménység és kegyetlenség, valamint a tényeken művelt erőszakosság nélkül, még akkor sem, ha valamely eszme épp a keménységet, az élet virágait összetörő és a valóságos helyzetet tekintetbe nem vevő erőszakot ítélné el legfőképpen”. A legtöbb világnézet aztán fikciókkal dolgozik, melyek mintegy mégha- misítják a valóságot a hatalom vagy az elérendő cél érdekében. így ״fikció pl. a liberaliz- musnál az a tétel, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, a demokratizmusnál az emberek egyenlősége, a bolsevizmusban a történelmi materializmus és a világforradalom időszerű történeti szükségessége, a német szocializmusnál az északi faj, a fasizmusnál a nemzeti szellemnek és léleknek apoteózisa, a panteizmus határát súroló szubsztancializá- lása, stb. E fikciók a politikai világnézetek kezében hatalmas harci eszközök. [...] A po- litikai világnézetekből így korunkban despotizmus, a politikai diktatúrával együtt széllé- mi diktatúra is, amely meg akaija parancsolni, miként gondolkodjunk, és totalitárius igényt formál a testre, lélekre, szellemre. Csak természetes, hogy ez a despotizmus en- gesztelhetetlen ellenségeskedésbe kerül azzal a kereszténységgel, azt gyűlölni fogja, amely nem esik bele a modernizmus csapdájába: a kereszténység örök tanításaitól való eltérésbe a korszellem javára”. Az ál-világnézetből az átvezetést a valódi világnézethez a szív meg- tisztulása adja, ami a kegyelmi valóságokhoz tartozik, tehát a törekvésnek ajándékszerü gyümölcse. Az ál-világnézet egyik fajtája a hamis vallásosság, melynek gyökere a ressentiment. Ez a törpék vallásossága, akiknek ״élete, erkölcsi múltja esemény nélküli, megsavanyo- dott sár, és összes bűneik nem elegendők egy valódi alapos lelkiismeret-furdaláshoz”. Ezek a lelkek még látják az értéket, de már nincs erejük annak megvalósítására, s lehúz- ni akaiják az azokra még elemi erővel törekvőket. Ez a keresztény álarc alá rejtett, de az egyéniségből fakadó magatartás háromféle formát ölthet: a nyárspolgárság, a törtetés és a vakbuzgóság álarcát. A világnézetet befolyásolja az ember értelmi, érzelmi és akarati aktivitása. Az értei- mi tevékenység tekintetében az alapprobléma épp a megismerés problémája: Mit tekin- tünk igaznak, minek járunk személyesen utána, mennyiben követjük meggyőződésűn- két. A valósággal szemben olyan állást is elfoglalhatunk, amit naiv realizmusnak, illetve finomabb formában dogmatizmusnak nevezhetünk. Ilyen esetben az ember kritikátlanul és ״korlátlan bizalommal elfogadja érzékeinek, korának, környezetének, a hagyomá- nyoknak és — legutoljára, de ekkor szintén korlátlanul — eszének nézeteit. A dogmatiz- mus tehát a megfellebbezhetetlen igazság birtokában tudja magát és annak magasáról ítélkezik. Nem viseli az építő kritikát sem, magát, a tudományt, a pártot, a népet stb. té- vedhetetlennek tekinti. Neki a megoldások és nem a problémák kellenek először. Eb- ben a magatartásban ott van vagy az eleve gondolkodni nem akarás, vagy ha kialakította 51
