Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka
Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka KUMINETZGÉZA got, vagyis kiváló tettek, jellemek, valláserkölcsi tanítások alapján mutatja meg az etikum, a jóság mibenlétét, sajátos határozmányait, s illeszti be a szubjektív jóság rendszeré- be. Fontos megállapításai közé tartozik, hogy a normative jó, a cselekvés helyes tárgya: 1. következetes, logikus, ellentmondást nem rejtő; 2. a létezést szolgálja. A normatív jóság az igazságnak és a létezésnek szolgálatában áll. Ebből vonja le, hogy a mindenség- ben a szellem érvényesül, az emberi történelemben, a kultúra fejlődésében átszellemülés megy végbe.”4 Két korábbi, szeretetről szóló tanulmányát 1975-ben valamiképp egybeolvasztja, s igen találóan a Megmentő és felemelő szeretet címet adja neki. Különös érdeme ennek és a két korábbi munkának, hogy kidolgozta benne a hivatás mibenlétének és szeretetének problémáját, illetve Pauler Ákos nyomán vázolt egy hivatás-hierarchiát. Hosszabban fog- lalkozott a törtetés jelenségével és a farizeus magatartással, mely a XX. században egyre erőteljesebben ellepte és rejti az emberi tudatot. E tömeges magatartás sajátos követkéz- ményeivel is részletesen foglalkozott, s úgy nevezte, mint a meghamisított szellem kor- szakának eljöttét.5 Ugyancsak rámutatott arra is, hogy a technika felelős kezelés, vagyis kellő szeretet nélkül katasztrófába sodorhatja az emberi civilizációt. Ezért is minősítette meg 1?1entőnek a szeretet erényét, érzületét. Másik nagy kutatási területét, az emberi élet alakulásának tényezőit, a jellemet és a sorsot ma is élénken kutatja akár a filozófia,6 a pedagógia, a pszichológia, vagy az orvos4 Vö. HanáK, T., Az elfelejtett reneszánsz. A magyar filozófiai gondolkodás a század első fielében, Budapest 1993, 280-281. 5 Vö. Noszlopi, L., A meghamisított szellem korszaka, Budapest 1947, különösen 5—13. 6 Legyen szabad csak két tipológiát említeni a sok közül, nevezetesen Szent Ágostonét és Brandenstein Béláét. Szent Ágoston aszerint osztályozza a világnézeti típusokat, ahogy az egyén lelki élete kivetül. Négy típust külön- böztet meg, melyek egymáshoz képest hierarchikusan helyezkednek el. Az alsó réteget alkotják az epikureusok, akik szerint az élet fő értékét a test gyönyörei jelentik. Felettük állnak a sztoikusok, akik nem materialisták, szel- lem szerint akarnak élni, de csak az emberi szellemet ismerik és ismerik el. Ok kozmopoliták. A harmadik fokon állnak a platonikusok, akik meglátják a világ feletti ideákat, az eszméket. A rangsor tetején áll a keresztény felfo- gás, mely szerint az ember két világ polgára. Vö. JÁNOSI, J., Világnézeti típuskutatás és filozófiai megalapozása, Bu- dapest 1934, 19. Brandenstein szerint az ember sorsa az erkölcsi jellemmé válás, mely a szabadság kivívásának a harca. Az eredeti ártatlanság (a potenciális moralitás) elvész, s az erkölcsi jellem az, aminek révén kialakul a má- sodik naivitás, a személyi érettség. Az etikum mérlegén az ember vagy értékigenlő, vagy értéktagadó alapmaga- tartást vehet fel (azért, mert önálló, szabad, de nem független szellem), azaz a diabolikus és a szent a két véglet, s közte vannak a fél-szellemek, melyek között van gyenge és erős (tragikus) típus. Az értéktagadó hajlamok a függetlenségre, míg az értékigenlők az odaadásra késztetnek. A fél-szellemekben ez a harc nem jut dűlőre. Az erős fél-szellemek problémája, hogy túlságosan a maguk erejében bíznak, s a maguk képére akaiják formálni az értékek világát, s ekkor paradox módon értéktagadóvá válnak. A túlzó magában bízás teszi tragikussá sorsukat. Ezzel szemben áll a könnyű fél-szellem, amely inkább komikus aránytalan értékesség és szellemi súly igénye miatt. Brandenstein szerint ezek a teremtett szellemek erkölcsi őstípusai, melyek további altípusra bonthatók. Ezek között sorolja fe a keresőket, vagyis az útban levés alkatait, akik bármelyik őstípuson, mint alapon felépülhet- nek. Gondolhatunk itt a lángelmék hősies vagy a dilettáns örök keresők komikus értékkereső tevékenységére. A keresők közt is sokféle értéket keresnek, s a keresett érték alapján bonthatók tovább az alcsoportok. így a van- hak az élvezet, gyönyör és örömkeresők (az ágostoni epikureusok), vannak, akik a pénz, anyagiak határtalan ke- resői, vagy a társadalmi hírnév, a hatalom cél nélküli keresői; értékesebbek a tudás és műveltségszomjban élők. Az önmagukat, egyéniségüket és ezzel és ebben akármelyeket az eddig felsorolt javak közül is keresők már gyö- keresebb, alaposabb keresők: szellemi erőt, jellemet, egyéniséget keresnek és ezt töltik meg szellemi javakkal, vagy ennek eszközeivé teszik az élvezetet, a pénzt, a hírnevet, a hatalmat. Ez az önkereső magatartás fontos, de a személyi kiteljesedéshez mégsem elégséges, éspedig azért, mert az emberi természet nem lehet teljes önmagában. A legjobb keresők azok, akik az abszolút értékeket, az önmaguk felett állót, az istenséget keresik, s az így meglelt értékeket akaiják egyéni és közösségi életükben megvalósítani. Ezek a típusok az igazi szolgálók, akiknek két al- típusa van: a rajongók és az áldozok. Ez utóbbiak azok, akik a föllelt kincseket közkinccsé teszik, ők az emberi- ség nagy jótevői. E nagy élő személyiség szinte az egész erkölcsi értékrendet megvalósítja, míg a vele szemben 41
