Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Szentpétery Péter: Jutta Koslowski: Die Einheit der Kirche in der ökumenischen Diskussion. Zielvorstellungen kirchlicher Einheit im katholisch-evangelischen Dialog
KÖNYVSZEMLE JUTTA KOSLOWSKI: Die Einheit der Kirche in der ökumenischen Diskussion. Zielvorstellungen kirchlicher Einheit im katholisch-evangelischen Dialog Lit-Verlag, Berlin 2008, 589 oldal. A szerző a münsteri egyetem ökumenikus intézetének volt tudományos munkatársa. Doktori értekezése 2008-ban jelent meg, és az elmúlt években semmit sem veszített ak- tualitásából, sőt! Átfogó képet ad az 1910. évi edinburghi missziói világkonferencia óta eltelt évszázad törekvéseiről az ökumenében. Az evangélikus szerző 1995—2000 között evangélikus, katolikus és ortodox teológiát tanult, és mindháromból diplomázott a müncheni egyetemen, majd ugyanitt doktorált a katolikus fakultáson. Munkája tankönyv- ként is jól használható. A bevezetés (3—40.) szerint az ökumenikus mozgalom célja: az egyházak látható egysé- ge. Hivatkozik Reinhard Frielingre, a német protestánsok ökumenikus intézetének nyugalmazott igazgatójára: ״Az egység céljáról való legkülönfélébb elképzelések állnak leginkább az egység útjában.” A szerző ismételten hangsúlyozza, hogy az egység céljáról való elképzelés két kritériu- wa: teológiailag felelősen vállalható és ökumenikusán konszenzusképes legyen. A második fejezet (41-337.) amely a könyv nagyobbik felét teszi ki, az egységmo- delieket tárgyalja. A legfontosabbak: Szervezeti egység, összeolvadás: ezt valósította meg részleges sikerrel 1817-től a porosz unió. 1925 óta az egymáshoz közel álló egyházak között több helyen is sor került rá. Konciliáris közösség: a II. Vatikáni Zsinatra adott protestáns válasznak tekinthető. Hát- ránya, hogy a zsinat, bármilyen fontos is az egyház életében, még nem maga az egyház. Megbékélt különbözőség (1974 óta): eszerint a különbségek elhordozhatók a sokkal jelentősebb egyezések folytán. Hátránya: túl nagy különbségek is vannak, elsősorban az egyházi hivatal kérdésében. Egyházközösség: hitbeli, szószéki és eukarisztikus közösség. Hátránya: a hasonlóság folytán mint a megbékélt különbözőségnek. Koinónia: homályos, inkább elképzelés. Fontos az Újszövetségben, a II. Vatikáni Zsinat óta egyháztam kulcsfogalom, az EVT számára is döntő jelentőségű, de nehezen konkretizálható az előzőekhez képest. A könyv a kevésbé fontos, illetve (még) pontatlanabb elképzelésekre is kitér. Több- szőr is hivatkozik Joseph Ratzingerre, a jelenlegi pápára. A Luther-évforduló alkalmából (1983), ezt írta: ״Minden ökumenikus fáradozás tulajdonképpeni céljának természete- sen annak kell lennie, hogy az egymástól elválasztott felekezeti egyházak többes számát a helyi egyházak többes számává változtassuk, amelyek sokféle formájukban valóban egy egyház.” — Ezen nincs mit vitatni, ״csak” a konkrét megvalósítás a probléma... A harmadik fejezet (339—475.) az egyháztani alapokat és különbségeket tárgyalja. Minden egyház a saját egyháztanának megfelelő modellt favorizálja. A katolikus—protestáns egységhez az egyetértés jelenlegi szentje nem elegendő. A katolikus—ortodox viszony- ban a pápaság a döntő probléma. A negyedik, összefoglaló fejezet (477—493.) a kitekintés címet viseli. Egyetértés van a következőkben: 1. Az egyház egysége alapvető egyháztani követelmény. 2. Az egyház egysége egyszerre isteni adomány és emberi feladat. 3. Az egységnek láthatónak kell lennie. 4. Az egyház egysége és a sokféleség összetartozik. — Az egység öt alapvető ele- me: 1. az eukarisztia, 2. a közös hitvallás, 3. a keresztség, 4. a világért való közös szolgá- lat, 5. az egyházi hivatal. TEOLÓGIA 2011/3· 263
