Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Török Csaba: "Ismerd meg Önmagadat!" A fundamentális teológia kiindulási pontjának kérdése
TOROK CSABA ,Ismerd meg önmagadat!” A fundamentális teológia kiindulási pontjainak kérdése szólt, és az üzenetet nem csak szavaival, hanem egész emberi életével is közvetítette. Be- lülről szólalt meg, saját népe köréből.” (Nr. II.)40 Jézus Krisztus tehát mint Isten az Abszolútum önkinyilatkoztatása — ám mint em- bér, a végesség tapasztalatába foglalt személyesség (egészen a szenvedésig, a halálig és a holtak országába való alászállásig), végül magának az embernek is kmyilatkoztatója lesz. ״Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán. [...] Krisztus, az új Adám, az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását.”41 ״Ismerd meg önmagadat!” — ״Krisztus teljesen föltárja az embert az embernek.” Ez a két mondat végül teljesen egymásba fonódik: az első a kiindulási pontunk, a második az érkezési. Teljes értékű öntudatra ébredésünk, önmegismerésünk folyamata nem le- hetséges anélkül, hogy kritikai (vagyis a szubjektív észleletek, benyomások, érzések sú- lyát az objektivitás, az igazság mérlegén lemérő) ismeretre jutnánk önmagunkról. Ehhez viszont szükségünk van egy olyan viszonyítási pontra, amelynek a legfőbb kritériumait fentebb feltártuk. A krisztusi kinyilatkoztatás alkalmas arra, hogy az emberi önmegisme- rés folyamatában betöltse ezt a szerepet - sőt, egyedül ez alkalmas rá valóban. Megismerni önmagamat és megismerni Krisztust elválaszthatatlan valóságok. A hívő ember ráébred, hogy e kettő kölcsönösen előfeltételezi egymást. Az önismeret és Isten kinyilatkoztatásá- nak ismerete nem elszakíthatóak egymástól: e kettő együttesen teszi lehetővé számomra, hogy eljussak létezésem legbensőjébe, emberi valóm szívébe. Ha van tehát korunk fundamentális teológiájának kiindulópontja, akkor azt ezen régióban kell keresnünk. Amikor Joseph Ratzinger belekezdett az apostoli hitvallás ve- zérfonalát követve ״a keresztény hit világába való bevezetésbe”, akkor első helyen, könyve el fejezetében ezt a kérdést járta körül: ״Kételkedés és hit — az istenkérdéssel szembesülő ember helyzete.”42 Az önismeret útja tulajdonképpen állandó kérdésekkel szembesít bennünket, és nem engedi, hogy elfeledkezzünk önnön korlátáinkról, a lé- tünk alatt meghúzódó semmi, a káosz fenyegetéséről. így ami az embert végigkíséri létének önismereti útján, az a kétely és a hit kérdése: elfogadom-e Krisztust mint azt a biztos pontot, amely elvezet önnön titkom feltárására? Ratzinger írja: ״A hívő, de a hi- tetlen is - mindegyik a maga módján - egyszerre él a kételkedésben és a hitben, ha ön- maga és létének igazsága elől nem rejtőzik el. [...] Az emberiét alapvető törvényéhez tartozik, hogy csak a kétely és a hit, a kételkedés és a bizonyosság véget nem érő harcá- ban tudjuk megtalálni életünk végleges tartalmát”.43 Ez a fundamentális — vagyis: alap-vető — teológia sajátos hivatása: felmutatni a krisztusi kinyilatkoztatást, azt a hittani mélységet, amely a kétkedő-kérdező ember előtt feltárja önnön létének igazságát, ״végleges tartalmát”. Hogy ennek a hivatásának eleget tegyen, szükséges, hogy onnan induljon el, ahol maga a kinyilatkoztatásra (öntudatlanul is) váró ember áll: felvesse a kérdést, ki az ember, ki vagyok én? Ami önmagában véve csak kérdő-kritikai bölcsesség volt a filozófusok számára, az a hit Krisztusában a végső igazság kinyilatkoztatásához vezet el. 40 Magyarul megjelent a következő kötetben: Egyházi megnyilatkozások a médiáról. Inter mirifica. Communio etprog- ressio. Aetatis novae, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Tömegkommunikációs Irodája-Magyar Katolikus Újság- írók Szövetsége, Budapest 1997. 41 GS 22. 42 Ld. Ratzinger, J., Bevezetés a keresztény hit világába. Előadások a keresztény hitvilágról. Új bevezető tanulmánnyal, Vigília, Budapest 2007, 31—38. 43 Uo. 38. 248
