Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A temető mint szent hely
A temető mint szent hely SZUROMI SZABOLCS ANZELM nyelvben a templom szónak három jelentése alakult ki: a templom, annak harangtornya és a hozzá kapcsolódó temető. Ezen belül is megkülönböztették, hogy valakit a templom körüli falon kívül vagy azon belül, vagy sub stillicidio, azaz a templom eresze alá temet- tek-e.14 A temető tehát olyan helyet jelentett, ahol az elhunytak közel lehettek az oltári- szentséghez, az egyházhoz és a vértanúkhoz, így azok közbenjárásában részesedhettek. Az elhunytakat a hozzátartozók minél közelebb akarták elhelyezni a szentek sírjaihoz,15 ezzel segítve őket a tisztítótűzből való mihamarabbi szabadulásra, a purgatóriumi szén- védések lerövidítésére.16 Hozzá kell tennünk, hogy pusztán a templom, pontosabban az oltár közelsége is a meghalt hívek lelki üdvéért való gyakori imádságos közbenjárást célozta,17 amint ez a Decretum Gratiani által tartalmazott normából is kitűnik (vö. C. 13 q. 2 c. 19).18 Nem véletlen tehát a későbbiekben a temetőkápolnák létesítése az egyes te- metőkön belül. A szent helyeken természetesen tilosak voltak a fegyveres cselekmé- nyék, így a területén tartózkodó személy ki volt véve az állami kényszerítő és büntető intézkedések alól is. Szintén a szent jellegből fakadt a temető meggyalázásának kiemelt büntetése. Közismert, hogy a IV—VIII. századi zsinatok tiltották a templomba történő temetkezést, így ebben az időszakban általánossá vált az elhunytaknak a templom falai körüli eltemetése. A 813-ban megtartott Mainzi Zsinat, melynek temetésre vonatkozó rendelkezései is bekerülnek a Decretum Gratianíba, változtat az általános temetési dial- móri és annak ellenére, hogy az oltár alá való temetést továbbra sem engedélyezi19 - mi- vei az oltáron Krisztus testének és vérének az átváltoztatása történik (C. 13 q. 2 c. 1520 21 22) - de a C. 13 q. 2 c. 18-ban már felsorolja azokat a személyeket, akikre nem vonatkozik az általános temetési tilalom: ״Nullus mortuus infra ecclesiam sepeliatur, nisi episcopi, aut abbates, aut digni presbiteri, uelfideles íaici.2״' Azaz a megyéspüspököket, az apátokat, illetve az arra méltó papokat és hívő laikusokat el lehet törvényesen temetni a templom alatt is. Ez a rendelkezés az alapja mind a CIC (1917) Can. 1205 § 2, mind a Sacra Congregatio pro Cultu Divino 1927. december 10-i rendelkezésének,— valamint a hatályos CIC 1242. kánonjának. Ez azonban nem vonatkozik a kápolnákra és azokra az altemplomokra, amelyek nem a szentnnseáldozat bemutatására épültek.23 14 Ariés, P., Gyermek, család, halál (Társadalomtudományi Könyvtár), Budapest 1987, 364. 15 C. 13 q. 2 c. 19: [...] Quod uero quisque apud memóriás martirum sepelitur, hoc tantum michi uidetur pro- desse defuncto, ut conmendans eum etiam martirum patrocinio afFectus supplicationis pro illő augeatur. Fried- berg I., 727. 16 Gaudemet, J., Église et cité, 556. 17 Rossi, G., La ״sepultura ecclesiastica” e ״iusfunerum”, Bergamo 1920, 21. 18 [...] Séd quia non discernimus, qui sint, oportet ea pro regeneratis omnibus facéré, ut nullus eorum pretermit- tatur, ad quos hec beneficia possint et debeant peruenire. [...] §. 2. Corpori autem humando quicquid inpendi- túr non est presidium salutis, séd humanitatis offitium, secundum affectum, quo nemo umquam carnem suam odio habet. Unde opportet, ut quam potest pro came proximi curam gerat, cum ille inde recesserit, qui gerebat. Et si hec faciunt qui camis resumectionem non credunt, quanto magis debent facere qui credunt? ut corpori, sed tarnen ut resurrecturo et in eternitate mansuro, inpensum huiusmodi offitium sit etiam quodammodo eius- demfidei testimonium. [...] Friedberg I. 727. 19 Scholz, S., Das Grab in der Kirche — Zu seinen theologischen und rechtlichen Hintergründen in Spätantike und Frühmit- telalter, in Zeitschrift der Savigny-Stiftungfür Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 84 (1998), 270-306. 20 Prohibendum est etiam secundum maiorum instituta, ut in ecclesia nullatenus sepelientur, sed in atrio, aut in porticu, aut in exedris ecclesiae. Infra ecclesiam uero, aut prope altare, ubi corpus Domini et sanguis conficitur, nullatenus sepeliantur. Friedberg I., 726. 21 Friedberg I., 727. 22 AAS 20 (1928), 261. 25 Vö. Código de Derecho Canónico. Edición anotada, Pamplona 1983, 739. TEOLÓGIA. 2011/3-4 231
