Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
A házasság és a család a bibliai hagyományban RÓZSA HUBA az Isten szavát káromlás érje. ” (Tit 2,3—5) Bár az itt vázolt családmodell patriarkális, mégis olyan értékeket képvisel, mint a kölcsönös szeretet, odaadás, tisztelet és méltányosság, amely mindenkor érvényes értékeket képvisel. Korunk számára különleges kérdés a feleség engedelmessége férje iránt. A patriar- kális, tekintélyre épülő családmodell korunkban a személy szabadságára és önállóságára érzékeny szemlélet számára nehezen elfogadható. Ha azonban jobban megvizsgáljuk a háttérben álló bibliai szövegeket, felismerhető, hogy ez a szentírási megalapozottságú modell nyitott a mai beállítottság számára. Az Efezusi-levél az asszony félje iránti enge- delmességét, és a férj felesége iránti szeretetét Krisztus egyháza iránti szeretetével indo- kolja. A házastársak egymás iránti kölcsönösen odaadó szeretetre és felelősségre való nyomatékos felszólítása megtalálható valamennyi bibliai szakaszban (lKor 7,1—9; Ef 5, 22—33; Kol 3,18—19), és feloldja a számunkra idegen alá- és fölérendeltség kérdését. Ide kell még vennünk Pál a feleség és férj egymás iránti viszonyáról mondott tani- tását is, amely hangsúlyozza a feleség férjj el azonos értékű jogait, és túlmegy az Ószövet- ségből ismert házasságmodell szintjén. A Korintusiakhoz írt első levelében a házasság kü- lönböző kérdéseit tárgyalja (lKor 7,1—40). A házasfelek között az apostol a patriarkális házasságmodellel szemben, a férfi dominanciájával ellentétben a félj és feleség jogainak azonosságát hangsúlyozza. 'Ebben a tekintetben a levél fejtegetéseinek sorrendjében a következő megfigyelé- seket tehetjük. A házastársi kötelezettségek tekintetében ezt mondja: ״A férfi teljesítse liá- zastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. Az asz- szony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek.” (lKor 7,2—4) Mint látjuk, a férj és a feleség egymás testére azo- nos jogokkal rendelkeznek, és a házasélettől való megtartóztatás csak a kölcsönös meg- egyezés alapján történhet. Az Ószövetségben a házasság megszakítása, a válás egyoldalúan a férj részéről in- dúlhat ki, aki válólevéllel elbocsátja feleségét. Pál apostol a házasság felbonthatatlanságát tanítja, és a férj és feleség szétválásának mindkét fél oldalról történő egyenlő lehetőségét tagadja: ״A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség a férjét el ne hagy- ja... A férj se bocsássa el a feleségét.” (lKor 7,10-11) Hasonló a helyzet akkor, ha a pogány házasfelek egyike megkeresztelkedik. Pál apostol fenntartja a lehetőségét annak, hogy a hívő fél elhagyja a hitetlent, és felbontsa a házasságot. Ilyen házasság esetében az apostol ezt mondja: ״Én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el. S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az szívesen marad vele, ne hagyja el férjét. Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje.” (lKor 7,12—14). A hívő félnek, legyen a férj vagy a feleség, egyenlő joga van arra, hogy a hitetlen házasféllel maradjon vagy elváljon tőle. Mindezek figyelembe vételével kimondható, hogy a patriarkálisnak nevezett há- zasság modell semmi esetre sem áll a feleség egyoldalú kiszolgáltatottságának jegyében, a keresztény hit alapján biztosítja a feleség személyi jogait, és nyitott a férfi és a nő viszo- nyának korunkban elfogadott szemlélete irányába. TEOLÓGIA 2011/3-4 227
