Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
ROZSA HUBA A házasság és a család a bibliai hagyományban 2A farizeusok is odamentek és megkérdezték: ״Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. 3De ő kérdéssel válaszolt: ״Mit parancsolt nektek Mózes?” 4״Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt” —felelték. 5Jézusfolytat- ta: ״Szivetek keménysége miatt írta ezt a parancsot. 6De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. 7Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, Sés ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. 9Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét. ” (Mk 10,2—9) " Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették. 11Ezt válaszolta: ״Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. '2Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.” (Mk 10,10-12) Az evangéliumi elbeszélésben Jézus a teremtő Isten eredeti szándékára hivatkozva ér- vényteleníti Mózes válásra vonatkozó rendelkezését (Mk 10.2-12; MTörv 24,1). Visszamegy a kezdetekre, idézve a két teremtéstörténet házasságalapításáról szóló tanítá- sát (Mk 10,6=Ter 1,27; Mk 10,7=Ter 2,24). A két teremtéstörténet szerint Isten az, aki a férfit és a nőt teremtette, és a két felet a házasságban összeköti. A házasságban létrejött egység Isten tette. A házasság egységének tartósságát és felbonthatatlanságát tehát Isten teremtő tette alapozza meg, amelynek feloldására az embernek nincs lehetősége. Jézus Isten eredeti szándékára hivatkozva ezért a házasságot felbonthatatlannak mondja ki. Ál- láspontját legvilágosabban a Mk 10,11 foglalja össze: ״Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene.” Jézus tehát egyértelműen állást foglal a válás ellen. A 11—12. versek együttesen azt is világossá teszik, hogy Jézus megszünteti a férfi válólevéllel biztosított előnyét, egyenlő helyzetbe állítja a férfit és a nőt, még ha a jelen esetben ez mindkét fél számára a válásból következő felelősség egyenlőségét helyezi ki- látásba. Márk a 10,9 kijelentésében — ״Amit tehát Isten összekötött (συζευγνυμι), azt ember ne válassza szét (χωρίζω) ” — a συζευγνυμι ige (összekötni, összeilleszteni, egy igába/járomba fogni, járomtárssá tenni) azt az értelemet teszi nyilvánvalóvá, hogy a házasság a férfi és a nő számára egy közös magukra vett feladat, és közös törekvés/fáradozás ugyanazon cél körül. Ennek a helyzetnek a visszavezetése a kezdetekre, Isten teremtő akaratára, a há- zasság tartósságát alapozza meg, amelyet az ember nem oldhat fel. A tényállást a χωρίζω ige (el/szétválasztani) felszólító módban Jézus szavaiban (״ne válassza szét”) még nyoma- tékosabbá teszi.54 A házasság felbonthatatlanságáról tanúskodó szövegek egyértelműek, de Máté evangéliuma szövegének egy fordulata kérdéseket vet fel. Márk és Máté elbeszélése (Mk 10,2—12; Mt 19,3—9) párhuzamosak, azonban Mk 10,11, valamint Mt 19,9 és 5,32) a házasság felbonthatatlanságának kérdésében nem azonosak. A szövegeket párhuzamba állítva a következő kép áll előttünk: ״Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. ” (Mk 10,11) ״Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét — hacsak nem paráznaság miatt (μή étit 7iop- νεία) —, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör. ” (Mt 19,9) 54 Gnilka, J., Das Matthäus-evangelium 2. Teil (ThKNT), Freiburg im Bg 1988, 153; Lang, B. (AT)—K1RCHSCH- Läger, W. (NT), art. Ehe, 478 (NT A/l). 220
