Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
ROZSA HUBA A házasság és a család a bibliai hagyományban Szám 12,1), Júda egy kánaánita nőt (Tér 38,2), Dávid kalebita és arám nőket (2Sám 3,3), Salamon pedig számos idegen nőt (lKir 3.1; 11,1; 14,21), Boáz egy moabita nőt (Rut 4,13) vett feleségül. További példák sorát lehetne még említeni, de nem hagyható ki az a tény sem, hogy izraelita nők idegen férfiak feleségei lettek, mint pl. Batseba eredetileg a hettita Uriás felesége volt (2Sám 11,3), vagy Eszter Ahasvérus perzsa király felsége lett (Észt 2,17).20 A rokonházasság, vagyis az endogámia indoka többrétű. Egyrészt azt az igényt tűk- rözi, hogy egy csoport endogámia révén szeretné megőrizni vallási szokásait, vagy egy család vagy törzs etnikai tisztaságát. Ez a szándék felfedezhető már a pátriárkák esetében is, és ez szándék jut kifejezésre később az idegenekkel való házasság tilalmában is (vő. MTörv 7,3). A rokonházasság gyakorlatára egy más természetű indok is megvilágításul szolgál a Szám 36,10-12-ben rögzített eset, amely az asszony szemszögéből mutatja meg a legmegfelelőbb partnert, az apa férfitestvérének a fiát (az apai oldalról való párhuzamos unokatestvér). A szövegből megtudjuk ennek a gyakorlatnak az indokát is: ״Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy tettek Celofchad lányai... nagybátyjaik fiaihoz mentek férjhez... Tehát József fia Manassze fiainak nemzetségeiből való fé fiákhoz mentek férjhez, így örökrészük annak a törzsnek a birtokában maradt, amelyhez atyjuk nemzetsége tartozott.” (Szám 36,10—12) Ugyanez a helyzet a férfi szemszögéből is. A legmegfelelőbb partner feleségül az apa fér- !!testvérének a leánya (az apai oldalról való párhuzamos unokatestvér). Az elmondottak alapján megállapítható a férfi túlsúlya, a pátriárkái családtípus a bibliai házasságban.21 A bibliai házasságtípus egyértelműen férfi irányultságú. Jóllehet az őstörténet elbeszélése a házasság isteni rendeléséről hangsúlyozza a két fél, a férfi és a nő egyenrangúságát a házasságban, de már ez az elbeszélés is a férfi szempontját tükrözi, amikor világosan kimondja, hogy házasság a férfi számára jelent örömteli intézményt (Tér 2,21—24), a férfi talál segítőtársat az asszonyban. A bűnbeesés után az asszonynak mondott isteni büntetés is ebben a szemléletben mozog: ״Teférjed után vágyódsz, öpedig uralkodni fog rajtad. ” (Tér 3,16) A Példabeszédek könyve szerint, aki asszonyt talál, szerencsét talál (Péld 18,22), és ezt részletesebben kifejti a derék asszony dicsérete (Péld 32,10-31). Ez elsősorban azokat a vonásokat dicséri, amelyek a férfi szempontjából kedvezőek. Mint korábban említettük, a házasodás nyelvi megfogalmazása is egyoldalúan a férfi szempontját, helyesebben cselekedetét fejezi ki az ״az asszonyul vette magátiak” kijelen- téssel (Tér 12,9; 4,9; 11,29; 20,3; lSám 25,39.40.43 stb.), míg ennek a nő oldaláról tör- ténő megfelelő kifejezése hiányzik (pl. férjhez ment; hozzáment, feleségül ment hozzá). A házasságban a férfi és nő viszonyában megmutatkozó alá- és fölérendeltség viszo- nyában a pátriárkák feleségei a mértékadók, amelyet klasszikus formában fejez ki a bib- liai szöveg Sára, Abrahám feleségének esetében: ״Sára engedelmeskedett Abrahámnak, és urának (,adón) nevezte őt” (Tér 18,12 vö. lPét 3,6). Ezt a patriarkális szemléletet tükrözi a dekalógus 9. és 10. parancsa (Kiv 20,17; MTörv 5,21), amelyek a feleséget a férfi vé- dett tulaj dontárgyai közé sorolják. Az alá- és fölérendeltség megnyilvánulása az is, hogy a válást kizárólag a férfi indíthatta el, és csak ő adhatott válólevelet (MTörv 24,1—4). En- nek egy másik megnyilvánulása a házasságtöréssel összefüggésben az, hogy a férfi a saját házasságát sohasem töri meg, csak a másét, míg a nő núndig a saját házasságát töri meg. Ismét hangsúlyozni kell azonban, mint már ezt korábban láttuk, hogy a feleség nem a férfi tulajdona, és az izraelita törvénykezés védelmezi az asszony emberi jogait és méltóságát. 20 De Vaux, R., Les institutions I, 14—16. 21 Lang, B. (AT)-Kirchschläger, W. (NT), art. Ehe, 477 /I./AT 3/. 206
