Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - II. rész
PUSKÁS ATTILA A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - II. rész kát és felébressze bennük Jahve megmentő segítségébe vetett reményt. E célt úgy való- sította meg ez a retorika, hogy múltbeli háborús-erőszakos-diadalmas eseményekről szóló történeteinek elbeszélése során átvette és követte a közel-keleti háborúfelfogás ál- talános vallási értelmező sémáját, mely szerint a háborúk igazi és fő szereplői az egymás- sál harcoló népek istenei. Ennek értelmében egy isten hatalmát és istenségét az igazolja, ha minél diadalmasabb és mindent elsöprő győzelmet arat az ellenségek felett. A bibliai háborús elbeszélések erőszak-retorikájának tehát kettős célja volt: a választott nép lelki- vallási megerősítése a katonai fenyegetettség helyzetében és Jahve istenségének, isteni hatalmának az erőteljes hangsúlyozása.4 5 E vallási-teológiai és politikai ellenállás azonban azon az áron történt, hogy az erőszak-retorika révén a bibliai istenképre rávetültek egy erőszakos isten vonásai. Az eddigi vallástörténeti megfontolások eredményeként tehát leszögezhető, hogy bizonyos ószövetségi szövegekben megfogalmazódó erőszak-retorika nem közvetle- nül a Jahve-hit monoteizmusából fakad, hanem a Közel-Keleten egy általános elterjedt teológiai háború-értelmezés átvételéből és e koncepció ellenkező előjelű alkalmazásé- ból. A bibliakutatók egy része azonban egy lépéssel még tovább megy ennél a megálla- pításnál. Egyrészt arra hívják fel a figyelmet, hogy Izrael Jahve-hitének elméleti mono- teizmusa egy hosszabb történeti folyamat eredményeként alakult ki és fogalmazódott meg a maga tisztaságában. Az erőszak-retorikát tükröző ószövetségi szövegek ennek a folyamatnak ahhoz a közbülső állomásához tartoznak, melynek Jahve-hitét monolátriá- nak, gyakorlati monoteizmusnak, illetve nem reflektált monoteizmusnak nevezik.5 A Jahve-hitnek erre a formájára az jellemző, hogy egyedül és kizárólag Jahvét tisztelik Izrael Isteneként, de még nem reflektálnak elméletileg arra kérdésre, hogy vajon létez- nek-e más istenek. Nem hisznek más istenekben, de nem is tagadják létüket, illetve azok semmit sem jelentenek Izrael számára. Mivel még nem zárják ki más istenek létének le- hetőségét, tere lehet az általánosan elterjedt közel-keleti teológiai háború-koncepció legalábbis módosított átvételének, mely mindig istenek harcaként is fogja fel a háború- kát. Következésképpen, az ehhez a teológiai háború-koncepcióhoz kötődő erőszak- retorika átvételére éppen azért kerülhetett sor, mert Izrael még nem jutott el a tiszta, el- méleti monoteizmushoz.6 A reflektált, elméleti Jahve-monoteizmus majd csak a babiloni fogság alatt alakul ki és fogalmazódik meg, elsősorban Deutero-Izajás és a papi írás szövegeiben. A biblia- kutatók egyre általánosabban elfogadottá váló álláspontja szerint a reflektált és elméleti monoteizmus kifejezetten kritikus az erőszak minden formájával szemben, sőt a háborús 4 Amint Ench Zenger rámutat, az asszír hódítással szembeni eszmei ellenállás fejeződött ki a jeruzsálemi királyság teológiai értelmezésében is, melynek során a jeruzsálemi királyi udvarban az asszír királyságteológiát alkalmazták Jahvéra és a júdeai királyra. Jahve átvette Assur-isten szerepét és úgy jelent meg, mint aki világuralmi igényének megvalósításával a jeruzsálemi királyt bízza meg (vö. Ps 2 királyzsoltárt). Ezt a meglepő királyságteológiai értei- mezést erősíthette meg az a történelmi tény, hogy Kr. e. 701-ben Jeruzsálemnek sikerült ellenállnia az asszír támadásnak, melyet Jahve csodálatos megmentő beavatkozásaként ünnepeltek. Zenger, E., Der Mosaische Mo- notheismus im Spannungsfeld von Gewalttätigkeit und Gewaltverzicht. Eine Replik auf Jan Assmann, 50. 5 Izrael monoteizmusa kialakulásának kérdésköréhez lásd Rózsa Huba cikksorozatát: RÓZSA, H.,JHWHaz egyet- len Isten (I. rész), in Teológia 39 (2005), 3/4, 137-152; JHWH az egyetlen Isten. A monoteizmus Izrael vallástörténe- tében (II. rész), in Teológia 40 (2006), 67—84; JHWH az egyetlen Isten. A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész), in Teológia 40 (2006), 161—184; Braulik, G., art. ״Monotheismus”, in LThK, Bd. 7, 424-426; Schmidt, W. H., art. ״Monotheismus”, in TRH 23, 237—248. 6 Meg kell azonban jegyezni, hogy már a középkirályság korában keletkezett szövegek némely szakaszában is fel- tűnik az a gondolat, hogy Jahve lemond a büntetésről, visszafogja jogos haragját (vö. Óz 11,1—11), jósága és kö- nyörületessége cselekvésének döntő indítéka (Kiv 34,6k). 186
