Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - II. rész
PUSKÁS ATTILA A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz -II. rész detleges társadalmak fejlődésében az állam kialakulása előtt a vérbosszú jogi intézményé- nek pozitív szerepe volt. Meghatározta, hogy ki gyakorolhatja és milyen mértékben, s ami a legfontosabb, az erőszak alkalmazásától elrettentő hatása volt. Az erőszak megfé- kezése érdekében alkalmazott erőszaknak számított. A továbbiakban a bibliai őstörténet a földön elhatalmasodott emberi erőszakot nevezi meg a vízözön okának. A mértéktelen gonoszság láttán határozza el Isten, hogy elpusztítja a megromlott emberiséget (Tér 6,11—14). Ez döntő különbség az ókori politeista mítoszok vízözön-elbeszéléseihez ké- pest, ahol az istenek irracionális haragja vagy a közöttük támadt konfliktusok vezetnek a katasztrófához. A bibliai történet csúcspontja a teremtő Isten ünnepélyes nyilatkozata, mellyel lemond a jövőre nézve ehhez hasonló erőszakos büntetésalkalmazásáról, feltét- len igenjét mondja ki a vízözön utáni újjáalkotott, megtisztított teremtésre, szövetség- ben kötelezi el magát mellette (Tér 9,8—17). A bibliai vízözön-elbeszélés mondanivalója arra irányul, hogy eloszlassa a félelmet egy kiszámíthatatlan isteni haragtól.2 A vízözön utáni emberiség felé elhangzik az isteni figyelmeztetés, hogy ha valaki egy ember életét kioltja, annak életét emberek fogják kioltani, mert az ember Isten képmására teremtetett (Tér 9,6). Itt ismét megjelenik az a gondolat, hogy az erőszak megfékezésére elfogadha- tó törvényes eszközként az erőszak alkalmazása, ám ennek az ellenerőszaknak a mértéke már jobban korlátozott, mint a korábbi vérbosszú esetében (vö. Káin), egyenlő mérté- kűnek kell lennie az elkövetett gonosztettel. A bibliai őstörténet mondanivalója tehát így foglalható össze: az erőszak megfékezéséhez sajnos erőszakra van szükség. Ez az első állomás azon az úton, hogy milyen lépéseket kell tenni az erőszak leküzdésében. A második lépés az isteni kiválasztás története. Isten kiválasztja az igaz Noét, majd Abrahámot, aztán Izraelt: az egyetemes emberiség történelmén belül egy külön történe- tét indít el (Tér 12,1—3). Az erőszak által átjárt összemben társadalomban saját népet al- kot magának azzal a céllal, hogy általa megáldhasson minden nemzetet. Izraelnek híva- tásul adja a helyes istenismeret és életrend élését, valamint közvetítését a nemzetek felé, mely kivezet az erőszak világából. Isten egy nép átalakulása révén akaga legyőzni az erőszakot. A próféták erre a hivatásra figyelmeztetnek, leleplezik az erőszakot, a bűnt és meghirdetik a könyörületet, a kiengesztelődést. A prófétai igehirdetésben felsejlik az eszkatologikus béke látomása is, melyet Isten valósít meg majd a végidőben. A kardok- ból ekevas lesz, a lándzsákból szőlőmetsző kés (Mik 4,1.4; íz 2,2—4). Az Isten szíve sze- rinti végidőbeli Izrael maga mögött hagyva az erőszakot, az igazságosság és béke közös- ségeként, Isten hegyére, a Sionra vonzza a nemzeteket, akik az élő Istenhez járulnak, hogy tőle tanulják meg a békét. Az erőszak leküzdésének útján a harmadik lépés, melyet Izraelnek meg kell tennie: annak fokozatosan kiérlelt belátása, hogyjobb áldozatnak lenni, mint erőszakos győztes- _ nek. Az erőszakot önmagában sem az arányos ellenerőszak, sem a bűnből való állandó megtérés, sem Isten parancsolataihoz, az igazságossághoz való folyamatos igazodás, de még a végidőbeli egyetemes békére és kiengesztelődésre vonatkozó isteni ígéretbe ve- tett remény sem tudja egyedül legyőzni. Az erőszak és gonoszság megtörése szükségessé teszi az ellenerőszakról való lemondást, sőt a helyettesítő áldozatot, melyben az ártatlan a gonosz helyére lép, helyette szenved és közbenjár érte. Ez a belátás az ártatlanul szén- védő igaz panasz-zsoltáraiban kezd körvonalazódni, majd Deutero-Izajásnál az Úr szén2 Zenger, E., Der Mosaische Monotheismus im Spannungsfeld von Gewalttätigkeit und Gewaltverzicht. Eine Replik auf Jan Assmann, in Das Gewaltpotential des Monotheismus und der dreine Gott (szerk. Walter, P.), Herder, Freiburg 2004, 44. 184
