Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Ásványi Ilona: A Teológia folyóirat történetéhez (1967-1995)
A Teológia folyóirat történetéhez (1967-1995) ÁSVÁNYI ILONA lapszerkesztőknek - így a Teológia szerkesztőinek is — sajátos ,,nehézségeire” utalnak az utolsó előtti fejezet zárószavai: ״Ismételten előforduló kritikaként könyvelik el [ti. a vá- laszadók], hogy szűk körű a Teológia ban publikáló írók köre. Nagy örömmel venném, ha mind többen jelentkeznének munkatársakként a megadott témakörű számokhoz. Sajnálatos viszont, hogy egy-egy szám előkészítésénél 20-25 felkérő levelet küldök szét, kérve a közreműködést, s igen gyakran még választ sem kapok a levelekre.”67 9. CSERHÁTI JÓZSEF ÁLLÁSFOGLALÁSA A FOLYÓIRAT MEGJELENÉSÉNEK TIZEDIK ÉVFORDULÓJÁN A lap megjelenésének tizedik évében Cserháti József pécsi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára Tízéves a Teológia című írásában értékelte a folyóiratot. A bevezető után Wilhelm Diltheyt, a szellemtudományok ismeretelméletének megalapítóját idézte, aki a szellemi közlések természetének és struktúrájának vizsgálatánál a ״Mi? Kinek? Ho- gyan?” hármas kérdés alapján történő vizsgálódást javasolja. Cserháti József a Mit akar a Teológia, mi a programja? kérdésre röviden, majd bővebben így felel: ״Azt akaija, amit a 2. vatikáni zsinat. A zsinati határozatok helyes értelmezését, a mai teológiai gondolko- dást, az egyházat átjáró új reformszellemet kívánja közölni, átadni olvasóinak.”68 A ״Ki- nek ír a Teológia?” kérdésre így válaszol: ״Ha végiglapozzuk a Teológia utolsó évfolyamait, mind erőteljesebben kifejezésre jut az alapvető szerkesztői elgondolás, hogy a hívők és papok egyszerre látható és természetfeletti egységéből álló egyházi egészet domborítsa ki mai hangsúllyal — és éppen ezért bátorkodik olykor bizonyos kritikai aláfestéssel szólni az egyház intézményes mivoltának egyoldalú, túlhaladott klerikális értelmezése ellen. Eb- bői logikusan következik az is, hogy a folyóirat tanulmányai az egyházi hivatalt és veze- tést sokkal integrálisabban, vagy mai szóhasználattal élve, demokratikusabban közelítik meg, mint azelőtt... Az egyház belső élete, a hívők gondolkodásmódja változásban van. Új mélységek felé megyünk... A Teológia olyan olvasóközönséget tart szem előtt, amely nyitott, készséges az odafigyelésre és az új iránt fogékony... A Teológia tehát elsősorban azoknak ír, akik a 2. vatikáni zsinat reformgondolatait vagy már megragadták, vagy az idők jeleinek sürgetésére úgy érzik, hogy új eligazítás után kell keresniük.”69 A ״Ho- gyan?” kérdésre a válasz: ״a közlésnek a legalapvetőbb törvényét tartjuk szem előtt: min- denkinek a saját nyelvén, saját igényének és várakozásának megfelelően kell szólni. Itt... azonban nagy differenciáltság állhat fenn a hallgató és az odafigyelő, a tanító és az irányító szerepek között. A közlés, a tanítás módozatait folyóiratunk olyan értelemben választotta meg szerencsésen, hogy nem akar egyoldalúan »leépíteni«, túlzottan új utakat keresni; nem kíván tudatosan tradicionalista lenni, de nem is kíván forradalmian prog- resszív lenni. Talán a leghelyesebben ezt a kifejezést lehetne alkalmazni: a Teológia mér- sékelten haladó.”70 67 Vö. Olvasóink távlatából, in Teológia 11 (1977/1), 20. 68 Vö. Teológia 10 (1976), 233. 69 Uo. 233-244. 70 Uo. 234. 17
