Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Németh Norbert: Misztériumteológia Odo Caselnél, és teóriájának jelentősége a keresztény beavatás mai gyakorlatában
Misztérium teológia Odo Caselnél, és teóriájának jelentősége... NÉMETH NORBERT elő, kitörést abból a zsákutcából, amelyben a liturgia a teológia funkciója volt csupán. Casel nagy kísérlete volt, hogy újraintegrálja a rítust mint adottságot a hit és a teológia alapjaiba. Ez a vállalkozás a szimbólumok világát, az alkalmazott nyelvet és a kultikus cselekvést kívánta újra beépíteni a hit fundamentumába, amely a keresztény hitnek in- tegráns része volt a kezdetektől a patrisztika koráig. Ezután a vallásos ember kultikus él- ményeit a teológia marginálisnak és jelentéktelennek tekintette. Casel a patrisztikus for- rásokhoz visszatalálva értelmezi magát a liturgiát ,Jöns”-nak, annak misztériumos és antropológiai tapasztalataival együtt. Ezzel a bencés teológus a hit és a kultusz, a kinyi- latkoztatás és a rítus eredendő kapcsolatát állítja. A caseli misztériumteológia legbátrabb vállalakozása, hogy miként állítja párhu- zamba a keresztény kultuszt a pogány misztériumvallásokkal (Démétér, Dionüszosz, At- tis és Kübelé, Mitrász, valamint Izisz és Ozirisz kultusza). A kultusz két, gyökeresen kü- lönböző típusa között analógiát tételez fel. Casel mindig világosan hangsúlyozta, hogy a pogány és a keresztény kultuszok között nem deriváció, hanem analógia van, aminek az alapja az emberi természet maga.7 A tanbeli hasonlóságok pedig nagyrészt visszavezet- hetők az emberiség lelki, szellemi egységére, amely törekvésekben, vágyakban, cselek- vésekben sokszor azonos módon nyilatkozott és nyilatkozik meg. A keresztény kultikus misztérium egyedi, és nem a pogány kultuszoknak köszönheti az eredetét, de a miszté- riumvallások egyfajta felkészülést (Vorschule Christi) jelentettek a kereszténység számára. Casel misztériumtanának a csúcspontja Jézus húsvéti üdveseményében áll, amely a Krisztus-misztérium magja is. Ennek jelenné kell válnia a liturgiában, hogy itt és most beléphessünk a misztériumba, hiszen ez a kultikus misztérium nem más, mint egy esz- köz ahhoz, hogy a keresztény kapcsolatba léphessen Krisztus misztériumával. Krisztus misztériuma, amely egyszeri és egyedi, valóságosan végbement történelmi esemény, nem tud megismétlődni, nem tud megújulni, hanem szentségileg válik jelenné ugyanaz a misztérium a liturgiában. Ennek a jelenlétnek a különleges értékét a vallásos életre gyakorolt hatása adja meg. ״Das Mysterium ist immer ganz. ”8 A szentmisében szentségileg jelen van Krisztus egyetlen áldozata. A megváltó tett jelenvalóvá tétele szakramentális módon történik, az üdvtett létezésének természetes módja bővül egy új, a létezésnek szakramentális módjával.9 Ez nem okoz semmi változást az eredeti műben, meghagyja annak, ami valójában, mégis ezen az új módon lesz számunkra jelenvalóvá és elérhetővé, azért, hogy itt és most bele kapcsolódhassunk. Casel felismerése azt teszi világossá, hogy a rítus jelentősége (teológiailag és antro- pológiailag) vitathatatlan a benne részesülő keresztény ember számára. A rituális cselek- vés egy interakció Isten és az ember között. A keresztény kultusz az Istennel alkotott közösségnek olyan eseménye, amely a jelenben történik, és formálja azokat, akik benne tevékenyen ünnepelnek (״participatio actuosa”). Ez a keresztény liturgia a ״fons” alap- adottságából fakadóan feltételezi a beavatást, amelynek teológiai megalapozását Casel az egyházatyáknál találta meg. A zsinat éppen az ő inspirálására tanulta újra és fogalmazta meg, hogy a liturgia a teológiának és a hitnek is a forrása,10 vagyis a liturgia nem egy szertartáskönyvnek az élettelen szövege, hanem egy kultikus cselekmény, amely jelenné teszi Krisztus egyetlen misztériumát, amelybe a beavatással belépve már nincsen külön 10 Vö. Casel, O., Liturgia come mistero, 100, 104. Casel, O., Das christliche Kultmysterium, Regensburg 1960, 96. Vö. CASEL, Ο., Mysteriengegenwart, 174—175. Vö. SC 10. )GiA 2011/3-4 173
