Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A misszió és az új evangelizáció kihívásai az ökumenében
KRÁNITZ MIHÁLY A misszió és az új evangelizáció kihívásai az ökumenében nézetét. A harmadik elvárás a tudatos magatartás az új evangelizáció területén az a meg- győződés, hogy ״nem az ürességbe indulunk, hanem az előttünk járó Istennel fogunk találkozni”. Ebből a közeledésmódból természetes módon következik a negyedik igény: a misszióban és az evangelizációban részt vevők alázata, mert a keresztény hit végső so- ron kegyelem. Ezért a krisztusi és a Szent Pál-i felszólításnak, ״Legyetek alázatosak!” (vö. Mt 10,16; ITessz 5,11) természetesnek kell lennie. Korábban sajnos gyakran elő- fordult, hogy a vallási türelmetlenség feszültséget, háborúkat és életáldozatokat követelt. Krisztus keresztjére tekintve — mely minden misszió zászlaja - azonban egyértelmű, hogy az alázat a hit lényegéből fakad. Mily gyakran elfelejtette az egyház a missziója közben, amit az első missziót megindító Szent Pál apostol tapasztalt meg, hogy ״amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10)! A misszió következő, ötödik köve- telménye, hogy felismerjük a különböző vallások saját belső tartalmát és külső felépíté- sét, és azt, hogy alapjában különböző kérdéseket tesznek fel. Az új evangelizációnak a misszió során ezért, akár Európában, akár a világ többi részén, más-más módszerrel kell az iszlámhoz, a hinduizmushoz vagy éppen a buddhizmushoz közelednie. David J. Bosch hatodik megállapítása, hogy az új ökumenikus-missziós tevékeny- ségben a dialógus nem helyettesítheti a missziót.27 Az egyháznak szüntelenül hirdetnie kell Krisztust, mivel ő ״az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).28 Bár a vallási pluralizmus azt feltételezi, hogy minden vallás egyenértékű, a kereszténységnek vallania kell, hogy minden ember Krisztusban találja meg a vallásos élet teljességét. A dialógus tehát, bár része az evangehzáló küldetésnek, csupán egyike az egyház pogány missziójának tevékenysé- gei között.29 A párbeszéd egyenrangú személyeket feltételez, a vallásközi párbeszéd ese- tében azonban a tanítás tartalmával kapcsolatban nem lehet egyenlőségről beszélni, és az emberré lett Istent, Jézus Krisztust sem lehet a többi vallásalapítóval egy szinten említe- ni. A keresztény missziónak ezen a ponton Péter apostol rendelkezését kell alkalmaznia, hogy amikor a hithirdetők a keresztény reményről szólnak a kérdezőknek, azt ״szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyék” (lPét 3,16).30 Isten ״kinyilatkoztatásá- nak Igéje által végérvényesen, teljességében feltárta önmagát”. A keresztény hit tehát nem mondhat le arról a meggyőződéséről, hogy Isten határozott eszkatologikus döntés- sei küldte el Jézus Krisztust az emberek közé, s ״a krisztusi üdvrend mint új és végleges szövetség sosem múlik el, és már semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást nem kell vár- nunk a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig.”31 3. A VILÁGMISSZIÓ IRÁNTI FELELŐSSÉG Valamennyi keresztény egyháznak kell összefognia ahhoz, hogy az evangélium terjedjen, és Krisztus szándéka szerint minden emberhez eljusson. Mint keresztények, a missziót az evangelizáció részének tekintjük, a másik ember felé irányuló lépésnek. Ebben testesül meg az evangéliumi gyakorlat, mely a kereszt nagy jele alatt az egész emberiség szolgála27 Vö. a Nostra aetate zsinati nyilatkozat megjelenésének 25. évfordulóján kiadott dokumentumot: PONTIFICAL Council for Interreligious Dialogue, Dialogue and Proclamation. Reflection and Orientations on Interreligious Dialogue and the Proclamation of the Gospel of Jesus Christ (1991), vö. http://www.vatican.va/roman_curia/ponti- f1cal_councils/interelg/documents/rc_pc_interelg_doc_l 905199 l_dialogue-and-proclamatio_en.html. 28 NA 2. 29II. JÁNOS PÁL pápa, Redemptoris missio, 55. 39 Hittani Kongregáció, Dominus Iesus, 22, SZÍT, Budapest 2000, 40—42. 31 Dominus Iesus, 5. 164
