Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A misszió és az új evangelizáció kihívásai az ökumenében
KRÁNITZ MIHÁLY A misszió és az új evangelizáció kihívásai az ökumenében 1. AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSE OTT, AHOL KRISZTUS ÉS AZ Ő TANÍTÁSA ISMERETLEN Krisztus szerepe egyetemes, nem korlátozódik csupán a föld egyetlen területére. Az evangelizáció azonban különböző lehet, aszerint, hogy milyen körülmények között megy végbe az evangelizáció, a missio adgentes, mely azok felé irányul, akik nem ismerik Krisztust. Tágabb értelemben az általános lelkipásztori munkára vonatkozik, mivel az ,,új evangelizáció” kifejezés sajátosan az azokkal való foglalkozást jelenti, akik nem gya- korló keresztények. Az új evangelizációnak VI. Pál pápát követően II. János Pál adott hangsúlyt, aki tapasztalva, hogy ősi keresztény országokban ״megkereszteltek egész cső- portja vesztette el az eleven hit erejét, mivel már nem vallja magát az egyház tagjának, s mert életükben eltávolodtak Krisztustól és az evangéliumtól. Ebben az esetben — fogai- máz Boldog II. János Pál pápa — szükséges egy új evangelizáció (nova evangelizatio) vagy egy ismételt evangelizáció (iterata evangelizatio) .״ A II. Vatikáni Zsinat határozottan kijelentette, hogy ״Krisztus minden tanítványá- nak vállalnia kell a hitterjesztésnek reá eső részét”.14 Ezen a ponton a zsinat arra kéri a vi- lági hívőket, férfiakat és nőket, hogy tegyenek tanúságot Krisztus mellett, tanúskodjanak életükkel és szavukkal a családban, a társadalomban és munkahelyükön. Feladatuk, hogy ismeijék az evangelizálásra váró nép kultúráját, tisztítsák meg és őrködjenek felette, sőt a kor áramlataiba bekapcsolódva azokat Krisztusban tökéletesítsék, hogy ״a krisztusi hit és az egyház élete már ne legyen idegen a társadalmakban, hanem kezdje el azt átjárni és átalakítani”.15 Különleges feladata a világi hívőknek, hogy azok között terjessze a krisz- tusi hitet, akikkel életük és foglalkozásuk összehozza őket. Ez - fogalmaz a zsinat - kü- lönösen is kötelességük, mert a legtöbb ember csak világi társától hallhatja az evangéliu- mot és ismerheti meg Krisztust.16 A zsinat utáni pápai megnyilatkozások az evangelizálást az egyház sajátos feladatai között említik.17 II. János Pál pápa az egész egyházat figyelmezteti arra, hogy még mindig vannak olyan területek, ahol szükséges az elsődleges missziós tevékenység. Végső soron az egy- ház határtalanul hirdeti az evangéliumot, s ebben a politikai korlátok sem akadályozhat- ják meg. Bár vannak friss, lendületes és fiatal egyházak - Ázsiában, Afrikában, Dél-Ame- rikában és Óceániában —, de még ott is léteznek kiteijedt nem evangelizált területek. Még számos nép van, amely nem fogadta be az evangéliumot, és nincs helyi egyháza sem.18 Ezekben az országokban elsődleges evangelizációról kell újra beszélnünk. A más népek, hagyományok, kultúrák, vallások képviselőivel való találkozás során felmerül az inkulturáció gondolata, vagyis az evangélium beépítése a népek kultúrájába. Ez egy nagyon időigényes folyamat, és nem csupán külső alkalmazkodásról van szó, mert ez az egyes emberi kultúrák evangéliummal való átitatását jelenti, a kereszténység meggyökereztetését a tőle eltérő kultúrkörökben.19 ״ II. JÁNOS PÁL pápa, Redemptoris missio körlevél (1990), 33, SZÍT, Budapest 1991, 45. 14 Ad gentes (1965), 23. 15 Uo. 21. 16 Uo. 17 Evangelii nuntiandi, 14: ״Az egyház létjogosultságát éppen az evangelizálás adja.” Redemptoris missio, 20: ״Az egyház az egész emberiség üdvének szentsége.” Ecclesia in Europa, 45: ״Az egyház az evangelizálásért létezik.” 18II. JÁNOS PÁL pápa, Redemptoris missio, 37. Ezen a ponton hívja fel a figyelmet II. János Pál pápa arra, hogy ke- resztény hagyományú országokban is vannak olyan vidékek, embercsoportok és nem evangelizált területek, melyek sajátos misszióra szorulnak. 19 Uo. 52. 162
