Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Hankovszky Tamás: Az idő és a történelem keresztény felfogása
Az idő és a történelem keresztény felfogása HANKOVSZKY TAMAS zében van. Szent Ágoston Az Isten városáról című munkája például, amely több száz ol- dalon tárgyalja Isten és az ember közös történelmének kibontakozását, gyakorlatilag em- lítés nélkül hagyja a Krisztus feltámadása utáni időszakot.17 Legkésőbb a XVIII. század óta azonban, mióta Európa felfedezte a történelem egyetemes jelentőségét, a keresztények- nek is szembe kell nézniük a Krisztustól a parúsziáig teijedő történelem értelmét firtató kérdéssel. A teológiai magyarázat szintjén talán úgy számolhatunk el vele legkönnyebben, ha Oscar Cullmann hasonlatával élünk.18 Egy háborúban gyakran már évekkel a végső győzelem, az ellenség fegyverletétele előtt megvívják a döntő ütközetet, amely az egész háború kimenetelét eldönti — jóllehet a harcot tovább kell folytatni egészen a ״győzelem napjáig”. Ilyen, a háború kimenetelét eldöntő győzelemként tekinthetünk Jézusnak az Atyához mindhalálig hűséges életére és feltámadására is. O egyszer s mindenkorra el- döntötte a világ sorsát, még ha a jó győzelmének teljes megvalósulása esetleg évezrede- két várat is magára. Cullmann hasonlata eligazítást adhat abban az egzisztenciális kérdésben is, hogy mi a teendője a hívőnek a ״győzelem napjáig” hátralévő időben. Bár a legfontosabb ütkö- zetet Krisztus már megvívta, az imitatio Christi, vagyis az ismétlés jegyében tovább kell harcolnunk azokért a célokért, amelyekért Jézus is síkra szállt. Ahogy zsidó vallásának megfelelően Jézus a történelemben megvalósuló üdvösséget kívánta előmozdítani, úgy a keresztényeknek is felelősséget kell vállalniuk a világ üdvösségéért. Ehhez érdemes fel- eleveníteniük az ószövetség évszázadait végigkísérő történelemfelfogás két aspektusát. Egyrészt, hogy jóllehet Isten a történelem ura, cselekvését az ember tetteihez igazítja, és ezért a világ sorsa az ember és az Isten szabadságának interakciójában dől el. Másrészt, hogy bár visszatekinthetünk a szent múltba, és előre a ránk váró vigasztaló jövőbe, mindé- nekelőtt a jelenre kell koncentrálnunk, mert a jelen az Istennel való találkozásnak éppoly kitüntetett közege, mint a múlt és a jövő. A kereszténység számára az egész idő szent. 17 Vö. Löwith, K., Világtörténelem és üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei (ford. Boros, G.— Miklós, T.), Atlantisz, Budapest 1996, 218. 18 Cullmann, O., Krisztus és az idő, 79. TEOLÓGIA 2011/3-4 159
