Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Hankovszky Tamás: Az idő és a történelem keresztény felfogása
Az idő és a történelem keresztény felfogása HANKOVSZKY TAMÁS a magától növekvő vetés vagy a mustármag (Mk 4,26—32). Ezzel együtt valószínűleg ő is osztozott tanítványainak abbéli hitében, hogy az ország teljes megvalósulása már a kü- szöbön áll. Máté evangélista például a következő szavakat adja Jézus szájába a tanít- ványok szétküldésével összefüggésben: ,,Bizony mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.״ (Mt 10,23) Egy másik helyen pedig: ״Bi- zony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.” (Mt 16, 28) Bár az ״Isten országa”-fogalom később kiszorult a keresztény igehirdetésből, és ez- zel párhuzamosan a szintén apokaliptikus csengésű ״Emberfia” megnevezés is, az ős- keresztények ébren tartották a közeli világvége reményét. S mivel minden jelentős dolognak Krisztussal kell összefüggenie, a várva várt beteljesedést Krisztus második eljö- vételének hitével kötötték össze, ezt pedig nagyon közelinek gondolták. Erre utalnak Pál levelei is, amelyekből az derül ki, hogy hitt benne, hogy ő maga még életben lesz a parúszia idején. A tesszalonikieknek például így ír: ״Az Úr tanítása alapján [...] ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Ur eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. [...] Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk.” (ITessz 4,15-17) A parúzia azonban váratott magára, és ezzel súlyos hitbéli válságot okozott. Ho- gyárt lehet fenntartani a Jézusba mint eszkatologikus megváltóba vetett hitet, ha a világ- ban gyakorlatilag semmi nem változott? Hogyan lehet hinni a Sátán hatalmának meg- törésében, ha továbbra is vannak bűnök, köztük súlyosak is, ha továbbra is van betegség és halál? Római Szent Kelemennek az I. század utolsó éveiben a korintusiakhoz írt le- vele már foglalkozik a kételkedőkkel, akik ״azt mondják: Mindezeket még atyáink ide- jében hallottuk, és íme, megöregedtünk, de semmi sem teljesedett be számunkra belőle”.14 A kicsivel későbbi Péter második levele szerint pedig előre lehetett tudni, hogy ״az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódok fognak fellépni, akik... azt mondják: »No, hol van (Krisztus) megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetétől volt.«” (2Pét 3,4) Az első igehirdetők a csüggedés ellen pél- dául az okos és a balga szüzekről szóló példabeszéddel (Mt 25,1—13) vagy a későn érkező urát ébren váró szolga ideáljával (Lk 12,36—38) érveltek. Újra és újra hangsúlyozták, nem ismeijük Krisztus visszatérésének, az Úr napjának idejét. ״Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok.” (Mt 24,44) A második Péter-levél szerzője pedig azt állítja, hogy a várakozás csak a mi szempontunk- ból tűnik hosszúnak, valójában azonban nem az: ״Főképp egy dolog ne kerülje el figyel- meteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap.” (2Pét 3,8) A csüggedés mellett a keresztény közösségekben még évszázadokig új- ra és újra zűrzavar támadt, amikor valamilyen számítások vagy jelek arra engedtek kö- vetkeztetni, hogy végre elérkezik a parúszia. Ezért írta Pál a tesszalonikieknek: ״Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét [...] illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg ben- neteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna.” (2Tessz 2,1-2) Aztán amikor a meg- hirdetett parúzia, az új eón, az Isten országának beteljesedése mégsem érkezett el, min- dig nagy csalódás lett úrrá a közösségeken.15 14 Római Szent Kelemen levele a korintusiakhoz (ford. Ladocsi, G.), in Apostoli atyák (Ókeresztény írók 3), Szent István Társulat, Budapest 1980, 120. 13 Taubes, J., Nyugati eszkatológia, 99. .OGIA 2011/3-4 157
