Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Ásványi Ilona: A Teológia folyóirat történetéhez (1967-1995)
/A Teológia folyóirat történetéhez (1967-1995) ÁSVÁNYI ILONA szerepeltetésével kapcsolatos vélemények is. A többség helyesnek tartotta a fordításokat - voltak, akik rövid, figyelemfelhívó bevezetést javasoltak, az ismertetett probléma ak- tualitására. De — idézzük az szerkesztőség összefoglalását: ״Olyanok is akadtak, aki a »ne vegyük el a helyet a hazai szerzőktől« álláspontra helyezkedtek. A Szerkesztőség itt meg szeretné jegyezni: számos, épp a leginkább igényelt témáknál... mind ez eddig alig-alig akadt írásával jelentkező hazai szerző, illetőleg a beküldött írás nem ütötte meg a legsze- rényebb mércével is felállított mértéket. így tán a »közvetítő megoldást« ajánlók véle- ményét lehetne egy ideig még követni: nem teljes fordításokat nyújtunk, hanem össze- foglalásokat, részleteket tárunk külföldi szerzők munkáiból olvasóink elé.”61 A felmérés értékelésének jelentős részét teszik ki a válaszok, melyekből a szerkesztő hosszan idéz. Ezek alapján bennünk, késői olvasókban is ugyanazok az észrevételek támadhatnak, mint az egykori szerkesztőségben: a kérdések, kívánságok, dicséretek, kritikák és hiányossá- gok felvetése, vagyis a véleménynyilvánítások és azok szellemisége, stílusa messzebbre mutat, mint a kérdőív, úgy is fogalmazhatnánk a Teológia című folyóirat szándéka volt. Nem csupán érdekes statisztika elkészítésére ad lehetőséget, hanem az adott kor, társada- lom, egyház gondjait, problémáit ״hangosítják”. Még két fontos megjegyzést szeret- nénk idézni a szerkesztő összefoglalásából: ״Tudjuk, volt és lesz is mindig »közvélemény az egyházra/«, de van »közvélemény az egyházban« is. S bár csupán szerény felmérés alap- ján igyekeztünk e közvéleménnyel szembenézni, mégis jelentősnek látjuk a munkát, illetőleg annak eredményét. Arra hívja ugyanis fel a figyelmet, hogy a ’közvélemény’ nem jelent »uniformizmust«, nem jelent mindenben való egyetértést, főleg nem a részle- tekben. De ugyanakkor... azt is örvendetesen igazolja: az igények, törekvések alapjában véve egy irányba mutatnak. S ez az irány a jövőnek, a megújulásnak útját... jelenti... Aki ma visszalapoz a közel négy évvel ezelőtt megjelent I. számhoz... tárgyilagosan megállapíthatja: a Teológia máris kicsit többet adott, mint amennyit az indulás nehéz órái- ban ígért. Hogy a felfokozott igényeknek megfelelhessünk, hogy még többet és jobbat nyújthassunk, ehhez a Szerkesztőségnek, az íróknak és olvasóknak közös munkájára lesz egyre inkább szükség.”62 A két idézet jelentőségét az érti meg igazán, aki személyes ta- pasztalatai vagy elemző írások alapján ismeri az adott kor szellemiségét, az egyháziak és világiak helyzetét, egymáshoz és a társadalomhoz való viszonyát, és mérlegelni tudja a maga nemében egyetlen teológiai folyóirat szerepét, vállalkozását. A tizedik évfordulóra kiküldött kérdőívek összegzése63 így kezdődik: ״A Teológia hűsé- ges olvasóinak kérdőívünkre megküldött válaszai annyi közvetlenséget, segítőkészséget, egészséges javaslatot, tárgyi értékelést és ragaszkodó szeretetet árasztanak, hogy mint szer- kesztőt is mélyen meghatottak.” Majd pár sorral alább a véleményeket megköszönő sza- vak után: ״Kétségtelen... hogy mindegyik beérkezett írás - még a meg nem valósítható javaslatok is — termékeny gondolatokat adnak a szerkesztőség további munkájához.”64 A szerkesztő megállapítása szerint a 10. évforduló után kiküldött kérdőívek alapo- sabbak, ״igényesebbek” voltak, mint az öt évvel korábbiak. A kérdések csak nagy von- alakban rekonstruálhatók. Az összegzésben a következő fejezetcímek olvashatók: a Be- vezetés után Nyitott kapukat, A ״mi” Teológiánk, Kik vallják magukénak?, Folyóiratunk feladatköre, Mit olvasnak szívesen?, Szót kérnek a világiak!. A bevezetésből két gondolatot 61 Uo. 37. 62 Uo. 39. 63 Megjelent: Olvasóink távlatából, in Teológia 11 (1977/1). 64 Teológia 5 (1971/1), 17. 15
