Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Fodor György: Ki a "Nagy Tanács" angyala? - Iz 8,23b-9,1-6 (LXX: 9,1-7)
FODOR GYÖRGY Ki a ״Nagy Tanács"angyala? Akár elfogadjuk ezt az olvasatot, akár nem, véleményünk szerint sem kívánta csők- kenteni a fordító az üdvösséghozó (gyermek) jelentőségét. Egyrészt kizárólag az ő joga és feladata, hogy kihirdesse az Ur tanácsát (határozatát), másrészt éppen ezen határozat kihirdetésének közvetlen eredménye az ő örök királyi uralma Dávid trónján, (v.7).20 Az isteni határozatot (üdvösség Izraelnek, ítélet az elnyomóknak) kihirdető ’an- gyal’ nem csak királyi (eszkatológikus uralkodói), hanem főpapi méltósággal és tulajdon- Ságokkal is rendelkezik - állítja Van der Kooij.21 Végezetül azt is megállapíthatjuk, hogy a héber Izaiás egyértelműen földi gyermek- királyával szemben a görög szöveg a ’Nagy Tanács’ angyala titulussal vertikális dimenziót is biztosít a szóban forgó üdvösségközvetítő számára. Földi személyek, akik mintegy an- gyalivá válnak és az idők végén eszkatológikus szerepet kapnak - jól ismert toposz-ok Qumránban (Mózes redivivus: 4Q374, 4Q377; Illés redivivus: 4Q521, 4Q558; a meny- nyi ’angyalként’ megjelenő Melkizedek a 11Q Melch-ben stb.).22 Nem csak az angelus interpres, hanem más angyalok is komoly szerephez jutnak a korabeli apokaliptikában, mindenekelőtt Mihály. Dániel könyve és az Iz-LXX kö- zel egyidőben keletkeztek. Ha belegondolunk Mihály angyal végidőbeli szerepébe (vö. Dán 11,21; 12,1), vagy távolabbról az ’Emberfia’ mennyei-földi tulajdonságaira és végidőbeli szerepére, nem tűnik erőitettnek, ha párhuzamokat találunk az előbbiek és a ’Nagy Tanács’ angyalának bemutatása között. Figyelembe véve Qumránnak és a Dániel könyvének angyal és/vagy angyal-jelle- gű szereplőit, feltételezhetjük, hogy az ugyanabban a szellemi-vallási miliőben és időben dolgozó Iz-LXX fordítót befolyásolták korának tipikus teológiai gondolatai. Összefoglalva, és megkísérelve választ adni a címben feltett kérdésre elmondhatjuk: a ’Nagy Tanács’ angyala üdvösségközvetítő. Ebben a funkcióban szerepe nem több és nem kevesebb, mint az ószövetségi üdvösségközvetítőké általában, hiszen mindig és mindenütt maga Isten az, aki dönt s aki megvalósítja az üdvösséget közvetítője által. A 'Nagy Tanács’ angyala kilétének és feladatának bemutatásában több teológiai ’szál’ fut össze. A földi (emberi) eszkatológikus királyeszmén túl találunk egy mennyei ’szálat’ is, amit mindenképpen kapcsolatba hozhatunk a korabeli zsidó vallási áramlatokkal. Az sem kizárt, hogy az Iz-LXX gyermek-királya főpapi (igaz tanító, aki ismeri a próféciák esz- katológikus titkait23 ?) tulajdonságokkal rendelkezik. De ne hagyjuk ki a 7.v.-t sem (LXX). Az eszkatológikus király ’nagy uralmának’ nem lesz ’határa’ (Óptov). Tehát nem csak időben, mint a TM-ben, hanem térben sem. Megvalósul a három legfőbb ószövetségi eszkatológikus ’követelmény’ is: béke, jog és igazságosság. Bízunk abban, hogy az elemzett izaiasi orákulum LXX fordítása nem csak az adott kor társadalmi és vallástörténeti hátterének jobb megértéséhez járul hozzá, hanem az Uj- szövetség teológiai előtörténetének kis szegmenséhez is. 20 Tézisét az Iz-LXX 22,15-25 (Sebna-Eljakim funkció-csere) egységgel kívánja igazolni, nehezen érthető és vi- tatható módon, bár a kontextuális (a görög Izaiást a görög Izaiással és a LXX többi rokon passzusával értelmezi) megközelítés előremutató. Van der Kooij, op.cit., 374-375. 21 Xeravits, G., Átalakuló hagyományok, Budapest 2003, 70—81; 83—91. 22 Van der Kooij, op.cit., 17-19. 150
