Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Török Csaba: Szabó Ferenc: Új távlatok
KÖNYVSZEMLE manueltől kölcsönöz Szabó, s amellyel az 1994-es Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik konferenciabeszédét kezdte meg: ״Biztos vagyok abban, hogy a hit a világ tavaszát je- lenti, amint az ateizmus a telet. [...] Mert a tavasz hirdetése is hivatás: részvételünk az egyetemes teremtő Aktusban” (Nyitány, p. 7). A jezsuita szerző értő tekintettel vizsgál- ja, elemzi a modern és a posztmodem kor képét. Az irodalomban, a legmélyebben em- bérit megszólaltató művészi szóban egyfajta locus tkeologicus-t lát. A kortárs ember, annak kultúrája, szellemi valósága olyan hely, ahol a hit tavasza megszülethet, legyen mégoly kemény is a tél. A legnevesebbeket (Pascal, Baudelaire, Rimbaud, Claudel, Gide, Va- léry, Emmanuel, Saint-Exupéry, Nietzsche, Babits, József, Illyés, Dsida, Vas) taglaló írá- sok mellett találkozunk ebben a részben a két világháború közének irodalmát meghatá- rozó Prohászkával, vagy a polihisztor Dienes Valériával is. A második rész (Művelődéstörténet) két fő csoportra tagolódik. Az elsőben talál- kozunk azokkal a tanulmányokkal, amelyek Szabó kiterjedt és évtizedes Pázmány-kuta- tásának eredményeit ismertetik. A korkép, a Pázmány-recepció története és értékelése mellett nagyon értékesek azok az oldalak, ahol a nagy magyar bíboros teológiai munkás- ságának értelmezésével találkozunk (Pázmány Péter, az európai szellemáramlatok köz- vetítője, 217-231; Pázmány, Szent Tamás értelmezője, 232—242; A sztoicizmus befolyása Pázmány prédikációira, 243—255). Mindez előre mutat egy még meg nem írt Pázmány- monográfia felé, amely nem csak a történeti tényekre, vagy a forráskritikára korlátozó- dik, hanem a teológus Pázmányt képes teológiai szinten és módszerrel bemutatni (ha- sonlóan szerzőnk már megjelent Prohászka-monográfiájához). A második blokk a Jesuitica címet viseli - itt kifejtést nyer a jezsuita iskoladrámák értelmezése, a barokk szellemiség és stílus szellemtörténeti háttere és egy sajátos jezsuita ״dráma-elmélet” is. A kötet harmadik része (Teológia) elevenünkbe vágó kérdéseket taglal. A szellemi- filozófiai körkép (Isten halála - avagy Isten időszerűsége, 299-314) után tematikus feje- zetek következnek, mindannyiszor egy-egy Szabó által már hosszú évek óta ismert és is- mertetett teológusról, vagy teológiai relevanciájú gondolkodóról (Ricoeur, Rahner, de Lubac, de Chardin). Hosszabban elemzijoseph Moingt SJ krisztológiáját (három alfeje- zetben, 373—405), amely nagy visszhangot váltott ki a nemzetközi teológiai világban. Emellett olyan hittudományi érdekességekkel is találkozunk itt, mint a feltámadás és a kozmosz átalakulásának kérdése (406—419), vagy Keresztes Szent János munkássága (430- 441) és a szentignáci lelkigyakorlatokból ismert ״érzékek alkalmazása” nevű elmélkedé- si mód leírása, bemutatása (442-449). Két záró fejezet foglalkozik az archaikus népi imádságok teológiaiságával, azok értelmezési lehetőségeivel (450—456 és 457-477). A kötetet — a Casaroli bíboros halálára írt rövid megemlékezés után - bő húsz ol- dalnyi jegyzetanyag, bibliográfiai jegyzék zárja. A cím programadó: Új távlatok. Abban az évben adja kötetének ezt a címet Szabó Ferenc, amikor megszűnt a Távlatok című folyóirat, amelytől személyes életének és mun- kásságának elmúlt két évtizede nem választható el. A cím utalhat arra, hogy a kötetben olyan írásokat olvashatunk, amelyek a Távlatok ban még nem jelentek meg, de mutathatják egyszersmind — és bizonnyal ez a fontosabb - azt az eltökéltséget, amely a most nyolcvan esztendős jezsuitában ott él: haladni előre a kötetből is kirajzolódó úton, hirdetni a ״hit tavaszát”, s mindezt úgy, hogy nem csak hiteles hangon, de teológiai igénnyel, szaktu- dományos komolysággal szólaljon meg. Sok erőt kívánunk hozzá - ad multos átmos! Török Csaba
