Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
TOROK CSABA Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia kul az örökre és visszavonhatatlanul elítélt tanok jegyzékévé, egyfajta dogmaerejű, kőbe vésett kánonná (így pl. Manning érsek, az angliai katolikusok lánglelkü, Newmannel szemben gyanakvó, s ezért sokszor kifejezetten ellenséges vezére). Mások pedig éppen ennek veszélye miatt helyezkedtek szembe a Pastor Aeternusban foglalt dogmával (katoli- kus és anglikán értelmiségiek, de még politikai-közéleti szereplők is). Végül - miként azt a teológiatörténet megmutatta - egyik pártnak sem lett teljességgel igaza. A viták azonban társadalmi méretet öltöttek. William Gladstone angol miniszterelnök egy poli- tikai pamfletjében kifejtette, hogy aki elfogadja a pápai tévedhetetlenséget, az nem lehet egy modern állam lojális polgára, hiszen vakhitet, teljes engedelmességet, egyfajta közép- kori hűségesküt tesz egy idegen hatalom, egy külső tekintély előtt. Newman nyílt levél- ben122 fejtette ki álláspontját, amelyet Norfolk hercegének címzett.123 Ez a levél valódi ékkőnek számít: pontos, kifinomult, csiszolt. Mélyelemzésben foglalkozik a hittel, a lel- kiismerettel, a dogmákkal, az egyházi valósággal. Igyekszik mindenki előtt érthetően, világosan, egyszerűen, de mégis meggyőző erővel és megingathatatlan bizonyossággal feltárni a helyes katolikus álláspontot (mint említettük, sokszor akár a ״romanizmus”, a ,,pápahűség” terén túlzó katolikusok ellenében is). ״A Syllabusnak tehát nincs dogmatikus ereje; nem kiilön-kiilön részleteiben, hanem a maga egészében lett hozzánk címezve, és az engedelmesség, nem pedig a hit aktusával kell azt fogad- nunk a pápától. ”124 ״A Syllabus egy lista, vagy még inkább egy index a pápa enciklikákban és más megnyilatkozásaiban kifejezett «proskripdóiról», egy raisonné index [...] amelyet a pápa parancsára állítottak össze, a Krisztus nyája iránti atyai gondoskodása okán, és amelyet államtit- kára révén intézett a püspökökhöz. Azonban egyáltalán nem fogadhatjuk el mint de fide, dog- matikus dokumentumot [...] A Syllabus értéke a hivatkozásaiban rejlik; de ezzel Mr. Gladstone bizonnyal igen kevésre megy.”125 Kettős tehát a cél: egyfelől kikerülni az extrém (ultramontán) értelmezések angol variánsait (mint pl. Η. E. Manning érsek), másfelől megvédeni a helyesen értelmezett romanitás elvét (a miniszterelnök ellen). Newman az I. Vatikánum előtt erősen aggó- dott, mert sokan egyfajta túlzó tévedhetetlenségi dogma elfogadtatására esküdtek fel (Manning érsek is fogadalmat tett erre), amely azt eredményezte volna, hogy végül a pá- pa mindennemű megnyilatkozása infallibilisnek minősült volna. Nagy örömére szolgált, hogy ez nem történt meg (״... nem kapták meg... ’j.126 Mindazonáltal az angliai közbeszédben, lelkipásztori levelei révén Manning tovább erőltetette a maga szélsőséges dogmaértelmezését a Zsinat után is. Amikor egy W. Mas122 Megjelent: in Newman, J. H., Certain Difficulties Felt by Anglicans in Catholic Teaching, vol. 2, Longmans, Green&Co., London—New York-Bombay 1900, 179-378. 123 Henry Fitzalan-Howard, Norfolk 15. hercege (1847—1917). Családja római katolikus volt, ily módon ők vol- tak a legmagasabb rangú katolikusok Nagy-Britanniában, hiszen a Fitzalan-Howard család feje mint Norfolk hercege volt a hercegek (duke) között a Premier Duke, a rangelső herceg (a királyi család tagjait leszámítva), és Arundel earljeként az earlök között is az első. Norfolk 15. hercege egy ideig kormányzati funkciót is vállalt, ám híressé filantrópiája révén vált. A család nemzedékeken át latba vetette gazdagságát, társadalmi státuszát és befő- lyását, hogy javítson a katolikusok helyzetén a szigetországban. Henry Fitzalan-Howard is számos alkalommal fellépett, hogy a katolikusok jogilag minden szempontból egyenjogú állampolgárrá váljanak, emellett pedig si- kerüljön leküzdeni a társadalmi előítéleteket. Newman a tisztelet és megbecsülés jeleként címzi hozzá, ajánlja neki nyílt levelét Gladstone miniszterelnök pamfletje ellenében. Az előszóban kifejti, hogy a levél tartalmának felelőssége nem a herceget terheli, hanem őt magát, hiszen a saját gondolatait foglalta írásba. 124 Uo. 281. 125 Uo. 283; vö. Sullivan, F. A., Creatine Fidelity. Weighing and Interpreting Documents of the Magisterium, Paulist, Mahwah (NJ) 1996, 143. 126 Ld. Sullivan, F. A., Creative Fidelity, 176. TEC 128
