Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
Ez az oka annak, hogy Newman többször is szól arról, hogy a természettel, a dől- gok természetes rendjével nem egyező csodás elemek a kinyilatkoztatásban sokszor épp annak igaz voltát támaszthatják alá. Ezen a ponton azonban azt is beláthatjuk, hogy bár a kinyilatkoztatás ténye történetileg-kritikailag, vagy akár filozófiailag bizonyítható, alá- támasztható, ettől még a kinyilatkoztatás tartalma mint olyan (vagyis a hívő, reális bele- egyezés tárgya) visszautasítható.104 Newman korának úttörőihez tartozott abból a szempontból, hogy a kinyilatkozta- tás és a vallás kapcsán alkalmazta a történeti elemzés módszerét, komolyan számot vetett a történetiséggel mint alapvető kategóriával. így jutott el egy kivételesen fontos foga- lomhoz, a developmenthez, a fejlődéshez.105 Ezzel megvilágította a kinyilatkoztatás és a hagyomány viszonyát — a kinyilatkoztatásból mint eredeti, magszerű eseményből nö- vekszik a történelem során a hagyományba foglalt fejlődés, amely egyszersmind gazda- godást, elmélyülést is jelent. Sok kifejezés, fogalom, amely a teológiatörténet során me- rült fel, valójában nem más, mint a kinyilatkoztatásban már magszerűen adott igazság kibontakozása.106 107 Newman végezetül minden történeti, teológiai és filozófiai szempont számbavétele után eljut arra a megállapításra, hogy a természetfölötti kinyilatkoztatás egyértelműen a zsidóságban és a kereszténységben lelhető fel, ám ez utóbbi azt a maga teljességében hordozza. Mindent megvizsgálva a következőket írja: ,,Igazolva látom magam, amikor azt mondom, hogy a kereszténység vagy Istentől való, vagy még soha nem kaptunk kinyilatkozta- tást.107״ A kereszténység elemzésekor pedig központi fontosságú lesz a tény, hogy a kinyi- latkoztatásnak történeti és nyelvi karaktere van. Ennek okán megőrzése és továbbadása elválaszthatatlan az egyház intézményétől,108 azon belül is a tévedhetetlen tanítóhivatal meglététől109. A Zsidókhoz írt levélre hivatkozva kifejti: ״Mindent hit által kapunk: nem csak a Szentírást, vagy a hagyományt, hanem mindkettőt; és ezért nincs az írásnak, vagy a prófétá- nak, evangélistának stb., vagy a hagyománynak olyan szava, ami ne lenne az Egyház hangja vagy szava. Azonnal ölelj magadhoz mindent, amit Isten kinyilatkoztatott, mihelyst tudod, hogy kinyilatkoztatott dologról van szó.”110 111 Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia TÖRÖK CSABA 7. APOLOGETIKA Newman hitvédelmét a Dizionario di Teológia Fondamentalc úgy írja le, mint egyfajta eg- zisztenciális dialektikát.1'1 Ez a kifejezés a filozófiai irodalomban S. Kierkegaard kapcsán jelent meg, aki magában a létezőén feltételezett dialektikus feszültséget:112 egzisztenciánk 104 Ld. GA 410. 105 Ld. Newman, J. H., An Essay ont he Development of Christian Doctrine, Longmans, Green&Co., London—New York-Bombay 1909. 106 Vo. Gunton, C. E., A Brief Theology of Revelation (The 1993 Warfield Lectures), T&T Clark, Edinburgh 1995,85. 107 GA 431. 108 Ld. Newman, J. H., Essays Critical and Historical, B. M. Pickenng, London 1871. 1,19 Ld. Newman, J. H., A Letter Addressed to the Duke ofNofolk, 322—323. 110 Newman, J. H., Sermon Notes, Longmans, Green&Co., London—New York—Bombay 1913, 316. 111 Ld. DTF 827k. 112 Ezen a ponton szembehelyezkedik Hegel dialektikájával. A kierkegaardi dialektika ugyanis nem elvont-fogal- mi természetű, hanem ״egzisztenciális”, az érzelmeknek, az emberi valóságnak a dialektikája akar lenni — ld. P1NOMAA, L., art. Dialektik V. (Neuere Theologie), in HWPh 2, 224—226, 224. TEOLÓGIA. 2011/1-2 125
