Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
posabb vizsgálat során a lelkiismeret úgy áll előttünk, mint a Teremtővel való kapcsolat. O büntet és jutalmaz, megszabja a jót és a rosszat. Neki kell odaadnunk valós és fogalmi beleegyezésünket. Azért is fontos ez, mert a lelkiismeretnek — akár egy míves órának — szabályozásra, olykor kiigazításra van szüksége.80 Innen közelítve Isten úgy jelenik meg, mint az árnyék-szerűvel szemben az igazi Valóság, a világ titokzatos és Hatalmas ura, aki minden törvény és mérték forrása.81 Ez a belátás kapcsolódik ahhoz, hogy Newman számára Istennek a kinyilatkoztatás hitében elnyert ismerete elsődlegesen nem tartalmi/fogalmi természetű (fogalmi bele- egyezés), hanem sokkal inkább erkölcsi elköteleződéssel és következményekkel járó döntés (valós beleegyezés).82 A kortárs gondolkodók és közszereplők nem egyszer azon véleményüknek adtak hangot, hogy a lelkiismeret fogalma elavult, valójában egyfajta rabszolgamorált fejez ki, amely sérti az egyén autonómiáját. Ugyanakkor azzal természetesen mindenki tisztában volt és van, hogy az ember közösségi, társadalmi együttéléséhez szükség van a jó és a rossz alapvető kategóriáira. Ha tehát ki akaija valaki iktatni a lelkiismeretet, akkor szűk- sége van valamilyen helyettesítőre, valamilyen pótlékra — ennek a tendenciának a veszélye kapcsán szólt Newman arról a kísértésről, hogy ״az értelmet helyezzék a lelkiismeret helyé- be”.*3 Ez az a vélekedés, amelyet utilitarizmusnak nevezett.84 A lelkiismeret kiiktatásának elméleti alapállása természetesen eltérő formákban ölthet testet a gyakorlatban:85- Sokan az állami jogban látják a megoldást: a törvények garantálnak, szankcionálnak, vezérelnek, tisztáznak mindent. Csakhogy a mindennapi tapasztalat egyfelől azt mutatja, hogy az írott törvény a ,,kollektív lelkiismeret” feladatát nem tudja ellátni, másfelől pedig az ember könnyen kerülhet olyan határhelyzetekbe, amikor a tör- vény lehetőségeinek kihasználása nem feltétlenül jelent lelkiismeretes/erkölcsös cselekvést (vagyis az állam törvényeiben jogról, és nem igazságról van szó; ergo va- lami, ami törvényes, lehet akár erkölcstelen is).- A másik javaslat a hasznosság elvét vallja, miszerint jó az, ami hasznot hajt. A kérdés csupán annyi, hogy mit tekintsünk akkor helyesnek, hogyha a haszonhajtó dolog sebez, árt is egyben?- Megint mások a szépség fogalmából indulnak ki, miszerint ami szép, az erényes is. Ám mit tegyünk akkor, ha díszmenetben csodáljuk a katonák, a hadsereg szépsé- gét? Ne is gondoljunk a háborúk erkölcstelenségére és borzalmaira? Ezen megfontolásaival Newman mintha előrelátott volna napjainkig, hiszen az állami jog (nemzetközi szerződések, alapjogi nyilatkozatok, a közélet bürokratizálódása), a hasz- nosság (a kapitalizmus katasztrofális vadhajtásai) és a szépség (a valóság posztmodern esz80 Ld. GA 233-234. 81 Ld. Fries, H., Die Religionsphilosophie Neumans, Schwabenverlag, Stuttgart 1948, 122—143; Walgrave, J. H., Newman, the Theologian. The Nature of Belief and Doctrine as Exemplified by His Works, Sheed&Ward, New York (NY) 1960. 82 Ld. Fisichella, R., lntroducción a la Teológia Fundamental, 146. 82 Newman, J. H., Apologia Pro Vita Sua. Being a History of His Religious Opinions, Longmans, Green&Co., Lon- don-New York-Bombay 1908, 316. 84 Ld. Newman, J. H., Sermon 10: Faith and Reason Contrasted as Habits of Mind, in Id., University Sermons, Long- mans, Green&Co., London—New York—Bombay 1909, 176—201, 184. 85 Ld. Newman, J. H., Historical Sketches, vol. Ill, , Longmans, Green&Co., London—New York—Bombay 1909, Part I: The Rise and Progress of Universities, Chap. 7: Influence: Athenian Schools, 77-89, 79-80. Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia TÖRÖK CSABA E0LÓGIA 2011 /1 2״״ 121
