Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
ezt a képességet (épp személyessége és departimentális volta okán) elkülönítse a common sense fogalmától.70 Az illative sense a fentebb említett tulajdonságai révén az egyén nyelv által kifejezett állításainak a rendező elve, ugyanakkor nem funkcionál személy-közi, közösségi szinten normaként (szemben a common sense-szel). Míg az illative sense implicit, addig a common sense explicit érvelés, amely a logikai szillogizmus szabályai szerint mű- ködik, s így megvan az az előnye, hogy közvetíthet a gondolkodó elmék között, s az emberi bölcselkedést nem szolgáltatja ki semmilyen tekintély vagy illetéktelen befolyá- solás kény ének-kedvének. Ám végül épp ez válik hátrányává is, mivel a tiszta logikai formák csakis absztrakció révén érhetők el. így azonban az ember elveszti szem elől a konkrétat, a személyeset, az egyéni egzisztencia valóságos szintjét. Ezen felül az explicit, formális következtetés, érvelés rendelkezik egy másik gyengével is: rendszere axiómákat, ״első elveket” feltételez, amelyek maguk máshonnan nem vezethetők le71 - ennek folyó- mánya nem más, miként arra Newman rámutat, hogy a következtetési láncolatnak mind az első, az általános, (s ennek okán) mind az utolsó, a konkrét láncszeme a semmiben lóg.72 Az ember ösztönös gondolkodása, érvelési készsége azonban — miként a jeles an- goi teológus hangsúlyozza - nem ilyen elvont módon működik, hanem a konkréttól a konkrét felé tart. Ennek a készségnek a működése javarészt öntudatlan (ld. akár az egyszerű embert, akár a zsenit). Ez az oka annak, hogy sok kevéssé iskolázott ember a mindennapi élet dolgaiban jól következtet (implicit reasoning), ám rosszul érvel (explicit reasoning). A konkrét valóságok világában tehát a bizonyosság és a bizonyíték nem más, mint az egymás között konvergenciát mutató valószínűségek határesete.73 A formális logika szintjén természetesen egy határeset csak határeset,74 azonban az emberi valóságban, a mindennapokban azt tapasztaljuk, hogy mégis túllendülünk valahogy ezen a ponton, mégpedig a személyes belátás, az implicit reasoning által. így értjük meg, hogy az illative sense miként kapcsolódik össze a nyomozás (investi- gátion) fogalmával. Ez az egybefonódás világítja meg, hogy nem valamilyen értelmetlen, tisztán érzelmi alapú megközelítésről van szó Newmannél, hanem az értelmes emberi oknyomozó és következtető képesség legtágabb, legteljesebb értelmű használatáról a teológiában.75 Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia TOROK CSABA 70 Ld. a fentebb már leírtakat Th. Reid és társai kapcsán. 71 Arról nincs módunk ezen a helyen szólni, hogy ezen első elvek (first principles) milyen szerteágazó filozófiai problémákat vetnek fel: Honnan erednek? Miként vannak jelen az emberi elmében? Ki szabályozza őket? Hon- nan merítik kötelező erejüket, tekintélyüket? A kérdések sora sokáig folytatható lenne. 72 Vö. Arzt.J., art. Implicit reasoning, in HWPh 4,261. 73 Ahogy a kör felfogható a szabályos sokszög határesetének, amennyiben a szögek száma a végtelen felé tart. 4 A kör nem sokszög, akármennyi is legyen a szögek száma, akármennyire is közelítse meg a végtelent. A XIX. századi irodalomban születik meg a modem krimi, a bűnügyi regény műfaja, s ez mint szimbólum ele- ven visszhangra talál a teológiai irodalomban is. A nyomozás (ami nem azonos az analitikus tudós vizsgálódásá- val) egyfajta egzisztenciális, teljes értékű keresés-kutatás jelképévé válik, amely által az ember az igazságot sze- retné megtalálni mindazon hátrahagyott nyomok (״bizonyítékok”, a nyomozó által fellelt ״bűnjelek”) alapján, amelyek a valóság szövetében itt-ott felbukkannak. Ez a hasonlat visszatér pl. P. Rousselot-nál, aki a tetthelyen vizsgálódó két rendőrt állítja elénk példaként. Mindketten ugyanazokat a nyomokat látják, ám az egyikük fe- jében azonnal ״összeáll a kép”, miközben a másik semmire sem jut. Az első meglátja az összefüggésekből ki- rajzolódó megoldást (a hívő, aki megérti Isten jeleit), míg a második elszigetelt esetekként tekint a nyomokra (a szkeptikus, a hitetlen). Ld. Rousselot, P., CU occhi della Jede, Jaca Book, Milano 1977, 45k. A kegyelem fé- nye adja meg, hogy az adatokat, tényeket a maguk összetettségében értse meg az ember. Ezen a ponton Rous- selot hivatkozik Newmanre s az illative sense fogalmára is, ld. uo. 94. TEOLÓGIA 2011/1-2 119
