Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)

2011 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az eukarisztia őrzésének és tiszteletének egyházjogi előírásai a hatályos latin liturgikus fegyelemben

változás viszont abban a tekintetben, hogy az eukarisztiát őrző templomokban, ameny- nyiben nem áll fenn azt gátló súlyos ok, legalább néhány órára lehetővé kell tenni a krisztushívők számára, hogy az oltáriszentség jelenlétében imádkozzanak. A CIC 936. kán. tiltja, hogy egyazon szerzetesi vagy más vallásos házban — amely utóbbi kifejezés hagyományosan magában foglalja a szemináriumokat, lelkigyakorlatos házakat, egyházi kollégiumokat, idősotthonokat, kórházakat stb. - több helyen őrizzék az oltáriszentsé- get. A kérdésnek régi kazuisztikája van a szerzetesintézmények tekintetében, amelyről még 1918. június 3־án hiteles törvénymagyarázat jelent meg.46 Ez azokat az eseteket érinti, amikor a szerzetesi közösség által használt kápolna különbözik a szerzetesi házhoz kapcsolódó templomtól vagy nyilvános kápolnától; valamint ha több eltérő közösség la- kik ugyanazon épületben.47 A 936. kánon azonban lehetőséget ad az ordináriusnak arra, hogy indokolt esetben ugyanazon épületen belül egy másik kápolnában is engedélyezze az oltáriszentség őrzését (pl. ha a szerzetesházon belül önálló szárnyban idősotthon talál- ható). Továbbra is tilos azonban az oltáriszentséget - súlyos lelkipásztori szükség esetét kivéve — bárkinek magával vinnie, illetve magánál tartania (935. kán.). Újdonság a CIC (1917) Can. 1265§ 3-hoz képest48 - amely XIV. Benedek pápa 1742. május 26-i Etsi pastoralis kezdetű konstitúciója és a Szent Hitteijesztési Kongregáció 1859. február 25-i rendelkezése alapján még teljes tilalmat tartalmazott -, hogy a hatályos CIC szövegébe bekerült a lelkipásztori szükség esete, és az ilyen körülményre vonatkozó sajátos me- gyéspüspöki előírások megtartásának kötelezettsége.49 A Redemptionis Sacramentum in- strukció 132. pontja leszögezi, hogy amennyiben az elvitel a szentség meggyalázásának szándékával történik, úgy az ún. legsúlyosabb büntetendő cselekményt valósít meg, ami fenn van tartva a Hittani Kongregációnak (vö. De delictisgravioribus).5° A templomban vagy kápolnában az oltáriszentséget tartós jelleggel mindössze egy, kiváló, látható, ékes és imádságra alkalmas helyen, tabernákulumban szabad őrizni. A ta- bernákulumnak elmozdíthatatlannak, szilárdnak és nem átlátszó anyagból készüknek kell lennie, amely biztonságosan zárható (938. kán. 1-3. §§). Ez a megfogalmazás már nem utal arra, hogy a tabernákulumot oltáron kell elhelyezni. Ismert, hogy a régi kódex az oltáriszentség kötelező állandó őrzési helyéül az oltár középső részét írta elő (CIC [1917] Can. 1269. § 1.). Ez elsődlegesen a főoltáron elhelyezett tabernákulumot jelen- tette, mivel az volt a templomok legkiemelkedőbb pontja. Ugyanaz a kánon azonban - szem előtt tartva többek között a Sacra Congregatio Episcoporum et Regnlarium 1594. de- cember 6-i rendelkezését51 — kifejezetten tartalmazta azt is, hogy ha alkalmasabb a hívek oltáriszentség előtti hódolatának a végzésére, úgy az oltáriszentség őrzésére a főoltár helyett más oltár is kijelölhető. A CIC (1917) Can. 1268. § 3 külön kitért arra, hogy a székesegyházakban, a társaskáptalanok templomában, valamint a konventuális temp- lomokban, melyekben kórusimádságot végeznek, megfelelőbb, ha az őrzési helyül egy Az eukarisztia őrzésének és tiszteletének egyházjogi előírásai... SZUROMI SZABOLCS ANZELM 46 AAS 10 (1918), 346. 47 Woywod, S.—SMITH, C., A Practical Commentary on the Code of Canon Law, New York 1957, 1295. BousCA- REN, L.-Ellis, A. C., Canon Law— A Text and Commentary, Milwaukee, N.Y. 1959\ 694. 48 CIC (1917) Can. 1265 — § 3. Nemini licet sanctissimam Eucharistiam apud retinere aut secum in itinere deferrc. 49 Codice di diritto canonico commentato, Milano 2001, 770. 5" C. FRO Doctrina Fidei, Ep. De delictis gravioribus (18 mai. 2001): AAS 93 (2001), 785—788 (módosítása: 2010. július 5.); vö. De Paolis, V., Norme “degravioribus delictis” riservata alia Congregazione per la Dottrina della Fede, in Periodica 91 (2002), 273-312. 51 Gasparri, P.-SeréDI, I., Codicis iuris canonicifontes IV, 661-662. TEOLÓGIA 2011/1-2 103

Next

/
Thumbnails
Contents