Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Perendy László: Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat?
PERENDY LÁSZLÓ Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat? Noha forrásaink hiányossága miatt nem ismerjük név szerint azokat, akikkel szemben Ignác Antiokhiában fellépett, és akiktől óvja a kis-ázsiai egyházakat, tanításuk alapvonalakban bizonyára megegyezett azokkal a nézetekkel, amelyek a később elbuijánzó gnosztikus rendszerek sokaságában közös elemként megjelennek. Továbbra is feltehető azonban a kérdés, hogy a gnosztikus tanítók csoportja hogyan viszonyult ahhoz a csoporthoz, akik zsidó szokásokat akartak elfogadtatni a keresztény közösségekkel, és akiktől szintén óvja Ignác a levelek címzettjeit. Az Ignác neve alatt fennmaradt levelekkel kapcsolatos kutatómunka és irodalom részletes összefoglalását találhatjuk William R. Schoedel egyik kiváló tanulmányában.32 Más szerzőkhöz hasonlóan ő is három fázist különít el a kutatómunkában: a levelek hitelességének kérdése, Ignác helye az egyházi tanítás történetében, vallástörténeti vonatkozások kérdése. A levelek autenticitásának problémájával kapcsolatban az 1993-ban írt tanulmányban Schoedel úgy vélekedik, hogy az ún. „középső recenzió” hitelességével kapcsolatos újabb és újabb támadások rendre erőtlennek bizonyultak.33 Ami a tanbeli kérdéseket illeti, kétségtelen, hogy Ignác tekintélyére már az ókorban sokan hivatkoztak: Euszebiosz például az egyház történelmi folyamatossága kapcsán, Kürroszi Theodó- rétosz a Fiú változatlanságát hangsúlyozva, némely monofizita szerző „patripasszionista” értelemben véve Ignác néhány kijelentését: „Isten vére” (Ef. 1,1), „Istenem szenvedése” (Róm. 6,3).34 Az újkorban az ún. „katolikus tábor” a püspöki hivatal első tanújaként tekintett rá, a „protestáns tábor” pedig az egyházi vezető szolgálat közösségi jellegét hangsúlyozva kétségbe vonta a levelek hitelességét. Schoedel ismerteti Adolf von Harnack, Friedrich Loofs, Rudolf Seeberg, E. F. von der Goltz, Walter Bauer protestáns szerzők nézeteit. A katolikus szerzők közül M. Rackl, J. Nirsch, G. Bareille munkásságának hiányosságát abban látja Schoedel, hogy Ignácot a niceai és khalkédóni teológiai nyelvezettel próbálták mindenáron összhangba hozni. A katolikus és protestáns tudósok közötti viták lényege Schoedel szerint az, hogy mennyire kell Ignác gondolatait etikai és személyes kategóriák szerint értelmezni, illetve mennyire metafizikailag, misztikusan, illetőleg „szentségi” értelemben. A tisztán etikai interpretáció Schoedel szerint egyre kevésbé volt tartható. Vallástörténeti szempontból két alfejezetben foglalja össze a kutatás állását Schoedel. Az elsőben a misztériumvallásokról és a gnoszticizmusról szól. 1920-ban megjelent tanulmányában Walter Bauer úgy vélekedett, hogy Ignác bizonyos kijelentései (például Mg. 8,2-ben Isten mint csönd) kifejezetten a gnosztikus szóhasználat terminusai, mások szerint pedig például az Ef. 20,2 („a hallhatatlanság gyógyszere”) a korabeli misztérium-, vallások világából valók. Schoedel taglalja G. P. Wetter, F. A. Schilling, Heinrich Schlier, Hans Werner Bartsch nézeteit. Megállapítja, hogy az igyekezet, amellyel gnosztikus hatást törekedtek kimutatni Ignác leveleiben, időnként túlzásokba vitte a kutatókat, mivel olyan kifejezések jelentőségét is túlértékelték, amelyek nem specifikusan gnosztikus fogalmakat jeleznek, illetve nemcsak a misztériumvallások terminológiájában találhatók meg. A második vallástörténeti alfejezetben azzal a kérdéssel foglalkozik Schoedel, hogy kik lehettek Ignác ellenfelei. Walter Bauer3S állítása szerint Ignác levelei egy olyan állapotot tükröznek, amelyben a kereszténység gnoszticizáló formája az evangélium értelme32 Schoedel, W. R., Polycarp of Smyrna and Ignatius of Antioch, in Aufstieg und Niedergang der römischen Welt II, 27/1, 1993, 272-358. 33 Uo. 286-292. 34 Uo. 292-293. 35 Bauer, W., Rechtgläubigkeit und Ketzerei im ältesten Christentum, Tübingen, 1934. 88 TEOLÓGIA 2010/1—2
