Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Perendy László: Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat?
Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat? Μ PERENDY LÁSZLÓ kozni tudtok értük, hátha netán megtérnek, ami azonban nehéz dolog. Ilyen hatalma a mi igazi életünknek, Jézus Krisztusnak van. [...] V. 1. Néhány tudatlan tagadja őt, de inkább ő fogja megtagadni őket, mert a halál ügyvédjei inkább, mint az igazságé, akiket sem a mózesi törvény, sem a próféciák, de ez ideig az evangélium sem győzött meg, sem a mi személyenkénti szenvedéseink. 2. Ugyanazt gondolják rólunk is. Mit használ nekem bárki, aki engem dicsér, Uramat azonban káromolja, mert nem vallja, hogy teste volt? Aki ezt nem álhtja, az egészen megtagadja őt, ő maga pedig hullahordozó. 3. Nevük, mert hitetlenek, nem látszik leírhatónak. Távol legyen tőlem, hogy emlegessem őket, míg nem térnek meg ahhoz a szenvedéshez, mely a mi feltámadásunk. VI. 1. Ne áltassa magát senki: még az égiek és az angyalok dicsősége, a látható és láthatatlan fejedelemségek is ítéletre kerülnek, ha nem hisznek Krisztus vérében! Aki fel tudja fogni, fogja fel! (vő.: Mt. 19,12). Senkit ne tegyen felfuvalkodottá tisztsége, mert a hit és a szeretet minden, melyeknél előbbrevaló nincsen! 2. Gondolkozzatok el rajta, mennyire ellentétesek Isten akaratával azok, akik másként vélekednek Jézus Krisztus ránk szálló kegyelméről! Nincs gondjuk a szeretetre, az özvegyre, árvára, üldözöttekre, a fogolyra vagy felszabadítottra, az éhezőre vagy szomjazóra.14 Polikárphoz írt levelében kevés szó esik a tévtanításokról, ugyanakkor említést tesz az antiokhiai viszályokról, amelyek elmúltáért hálás: III. 1. Ne félemlítsenek meg azok, akik idegen dolgokat tanítanak, s látszólag hitelt érdemlőek! Szilárdan állj, mint az üllő a kalapácsütések alatt! A nagy atléta sajátossága, hogy noha ütéseket kap, mégis győz. Nekünk legfőképpen Istenért kell eltűrni mindent, hogy ő is elviseljen bennünket. Törekedj még többre, mint amire most törekszel. Tanuld meg felismerni az időket. Azt váijad, ami az időn túl van, az időtlent, láthatatlant, az értünk láthatóvá váltat, a megtapinthatatlant, a szenvedéstől mentest, aki értünk szenvedékennyé vált, aki értünk minden módon tűrt! [■··] VII. 1. Miután, mint tudomásomra jutott, a szíriai Antiochia egyháza imáitok eredményeként megbékélt, már én is derűsebb vagyok, mert Istenbe vetett bizalmamat nem terhelik gondok, hátha a szenvedés által elérem Istent, méltónak bizonyulok rá, hogy a feltámadásban tanítványotok legyek.15 A fenti idézetek a levelek jelentős hányadát képezik. Teijedelmük is mutatja, hogy a tévtanításoktól való óvás Ignác mondanivalójának fontos részét alkotta. Az idézett szövegek alapján úgy tűnik, hogy a veszélyesnek ítélt tanítóknak két csoportja van. Az egyik csoport mondanivalójának lényege az, hogy Jézus földi élete és szenvedése csak látszat volt, teste nem volt valódi emberi test. A tévtanítók másik csoportja zsidó szokások követésére próbálja rávenni a keresztényeket. Az idézetekből az is kitűnik, hogy a hamis tanítás elleni védekezésnek Ignác szerint biztos eszköze a püspök, a presbiterek és a diakónusok tekintélyének elfogadása. Számos szerző, köztük Robert M. Grant is felfigyelt már arra, hogy Ignác soha nem tesz említést vándorprófétákról, pedig a levelek keletke14 Uo. 188-190. 15 Uo. 193-195. TEOLÓGIA 2010/1-2 81