Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Perendy László: Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat?
Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat? SS PERENDY LÁSZLÓ Azt mondják, hogy Ignátioszt Szíriából Róma városába küldték, hogy a vadállatok eledele legyen azért, mert tanúságot tett Krisztusról. És amíg a legszigorúbb őrizet alatt keresztülutazott Ázsián, mindazoknak a városoknak az egyházait, ahol megszállt, beszédeivel és buzdításaival megerősítette. Mindenekelőtt arra buzdította őket, hogy őrizkedjenek az épp akkor elharapódzó eretnekségektől, és sürgette, hogy szilárdan tartsanak ki az apostolok hagyománya mellett, melyről szükségesnek tartotta, hogy a biztonság kedvéért írásba is foglalja, amikor már útban volt a vértanúság felé. így aztán, mikor Szmirnában volt, ahol Polükarposz élt, egy levelet írt az efezusi egyháznak, melynek pásztoraként Onészimoszt említi, egy másikat a Maiandrosz menti Magnészia egyházának, amelyben újból megemlíti a püspököt, Damaszt, és ismét egy másik levelet írt a trallészi egyháznak, melynek vezetőjéről szól, aki akkor Polübiosz volt. Ezeken kívül írt még a római egyháznak is, amelynek egy kérését is előadja: nehogy közbenjárjanak érte, mert akkor megfosztanák őt a vértanúságtól, amit áhítva remélt. Ezekből a levelekből a legkisebb idézetek is alkalmasak rá, hogy bizonyítsák, amit most elmondtam. Tehát ezt íqa szó szerint: „Szíriától Rómáig, szárazon és vízen, éjjel és nappal vadállatokkal küzdők, tíz leopárdhoz kötözve, azaz egy katonai osztaghoz; a jótékonyságra ezek csak rosszabbakká válnak. Sértegetéseik közepette még inkább tanítvánnyá válók, de nem ezért igazulok meg. Orvendek a vadállatok fölött, melyek számomra készíttettek, kívánom, hogy röviden végezzenek velem; csalogatni is fogom őket, hogy gyorsan faljanak fel, nehogy, mint néhány esetben megtörtént, megijedve hozzám se érjenek. Ha netán maguktól nem akarnák, kényszeríteni fogom őket. Bocsássatok meg nekem, én tudom, mi használ nekem. Most kezdek tanítvány lenni. A látható és a láthatatlan dolgok közül senki se félté- kenykedjék rám, hogy Jézus Krisztust elnyerjem. Jöjjön tűz, kereszt, harc a vadállatokkal, szétszabdaltatás, feldarabolás, a csontok összetöretése, a test tagjainak levágása, az egész test felőrlése, a sátán gonosz kínzásai, csakjézus Krisztushoz érjek.” Ezt még az említett városból írta a felsorolt egyházaknak, amikor pedig már távol volt Szmirnától, Tróászból ismét levél útján fordult a philadelphiaiakhoz, a szmirnai egyházhoz és különösen annak vezetőjéhez, Polükarposzhoz. Mivel nagyon jól ismerte, hogy milyen apostoli férfi, mint igazi és jó pásztor, rábízta az an- tiochiai nyájat, és arra kérte, hogy buzgón viselje gondját. Ugyanő pedig, amikor a szmirnaiaknak írt, nem tudom, honnan kölcsönzött olyan mondásokat, amik Krisztusról szólnak, és azt mondta: „Én tudom és hiszem, hogy a feltámadás után is testben van. Mikor eljött Péterhez és társaihoz, ezt mondta nekik: »Fogjatok meg, tapintsatok meg, és lássátok, nem vagyok testetlen démon«. Tüstént meg is tapintották és hittek.” Ireneusz is ismerte vértanúságát, és így emlékezik meg leveleiről: „Amint egyikünk mondta, akit Isten mellett tett tanúsága miatt ítéltek arra, hogy a vadállatok elé vessék, hogy »Isten gabonája vagyok, akit a vadállatok fogai őrölnek meg, hogy tiszta kenyérnek bizonyuljak«.” Polükarposz is ugyanezekről emlékezik meg a filippiekhez címzett levelében, amikor szó szerint ezt mondja: „Kérlek mind- annyiótokat, engedelmeskedjetek, legyetek kitartóak minden tűrésben, ezt a kitartást saját szemetekkel láttátok, nemcsak a boldog Ignátioszban, Rufoszban és Zó- szimoszban, de másokban is, akik közületek valók voltak, sőt magában Pálban és a többi apostolban. Meg vagytok győződve róla, hogy mindezek nem hiába futottak, hanem a hitben és igazságosságban, s hogy a nekik kijáró hely megvan az Úrnál, akivel együtt szenvedtek. Bizony nem ezt a világot szerették, hanem Öt, aki miatTEOLÓGIA 2010/1-2 75
