Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Legéndy Kristóf: A hegeli dialektika és az isteni gondviselés
A hegeli dialektika és az isteni gondviselés LEGÉNDY KRISTÓF amelyre az ember döntései hatással vannak.31 A dialektika tulajdonképpen a keresztény gondviselés valóságának leredukálása egy racionális, kiszámítható és szükségszerű működésre. A gondviselés hitet és bizalmat kíván, soha nem lehet tökéletesen kiismerni, sem kontrollálni, mert olyan titok, amelyben mindig megmarad a homály (vö. a sztoikusok és Leibniz ellentétes elgondolásával). A végső ígéret, hogy a túlvilágon a földi életünk eléri célját, számunkra a hitben adott, ezért bizonytalanságérzésünk megmarad. A keresztény embernek a hitből kell újra és újra bizalmat merítenie, és a remény és szeretet erényeit gyakorolnia. Ezzel szemben a dialektika egy olyan kikerülheteden automatizmus, amely teljesen fuggeden az ember erkölcsi dimenziójától, mert értelemmel belátható és felfogható működéssel mindig és mindent ugyanúgy áthat. A hit ellenkezik a dialektika szükségszerűségével, ezért a metafizikus alapokkal rendelkező rendszerekben a dialektika nem alkalmazható. Mihez kezd a dialektika a tíz parancsolattal? Mihez kezd a dialektika a hegyi beszéd bölcsességével? A ne lopj vagy a ne törj házasságot parancs feltétlensége nem tűri meg a dialektikát, ahogyan a Jézus Krisztusba vetett hit sem. 31 A gondviselés fogalma már a Krisztus előtti V. századi görög filozófiában megjelent. Anaxagorasz szerint a világban és az emberi testben található rend egy gondolkodó szellemnek, isteni értelemnek a hatása, amely figyelembe veszi az ember javát. TEOLÓGIA 2010/1-2 73
