Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
tétlenségét is.113 Egyébként minden más ártatlanul elítélt esetében helyrehozhatatlan károk keletkeznek,114 főleg életfogytig szóló büntetések esetében. Ma mégsem kérdőjelezi meg senki sem az életfogytig tartó büntetés jogosságát, illetve nem követelik a börtönbüntetések eltörlését sem. Itt az „abusus non tollit usum” elvét kell tehát alkalmazni. 4) A halálbüntetés túl kegyetlen módja a büntetésnek: Ma már nincsenek érvényben azok a kegyetlen kivégzési módok, amelyek a történelem során érvényben voltak.115 Tehát egy kegyetlen gyilkos életének kioltása az ítélet végrehajtása során gyorsan és tartó- sabb szenvedés nélkül történik (golyó általi halál, akasztás, villamosszék, méreginjekció). További szempont, hogy ezek a büntetés-végrehajtások ma már nem a nyilvánosság előtt zajlanak, hanem ún. intramurán körülmények között, tehát nem kavarják fel úgy érzelmileg az embereket, mint egykor a nyilvános kivégzések.116 Végül emlékeztetnünk kell arra is, hogy mi módon kell fogadni egy halálra ítélt kivégzésének hírét. A kivégzésben az igazságosság egy tényét, a megsértett jogrend komoly és ünnepélyes tiltakozását kell látnunk, abban a reményben, hogy az elítélt bűnét megbánva, sorsába belenyugodva fogadja a halált. Az ártatlanok élete ugyanis értékesebb, mint a gonoszok élete.117 Sőt, paradox módon az igazi élet védelmét jelenti, mivel nem maradhat büntetlen az emberi élet elleni bűncselekmény!118 5) A halálbüntetés ellentétben van a megtorlási elmélettel, mivel a megtorlási elmélet szerint a halálbüntetés, függetlenül hasznosságától, mindenképp szükséges, léteznek ugyanis olyan súlyos bűncselekmények, melyek olyan súlyosan sértik az igazságosság rendjét, hogy csak a halálbüntetés elszenvedésével lehet azt visszaállítani. Ez a felfogás kevésbé veszi figyelembe az elkövető vétkességét, személyes felelősségét, családi és társadalmi körülményeit. Az ember nem születik ugyan bűnözőnek, de a modem társadalmakban sok olyan tényező van, ami efelé terel sok polgárt. Gondolhatunk a szegénységre, az iskolázatlanságra, a zűrzavaros családi körülményekre, tartós munkanélküliségre, szervezett alvilágra. A halálbüntetés alkalmazása ilyen körülmények között úgy tűnhet, mint bűnbak keresése és találása a társadalmi problémákra, a közvélemény megnyugtatására.119 6) A halálbüntetésnek nincs kellő elrettentő ereje. A halál- büntetésnek az általános prevenció tekintetében nincs átütő ereje. Ez tévedés, mivel minden büntetésnek eleve megvan az emberi tudatot befolyásoló hatása, konkrétan a bűnözéstől visszatartó hatása.120 Minden egészséges ember védi az életét és az életéhez szükséges javait. 7) A halálbüntetésnek nincs jóvá tevő hatása, mivel a tettes kivégzése után már semmit sem tehet jóvá. Korábban említettük, hogy a régi helyzetet már nem KUMINETZ GÉZA IS Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre ,13 Vö. CATHREIN, V., Erkölcsbölcselet II, Temesvár 1900, 616. 114 Vö. ÉDER, L., A halálbüntetés története és ethikai bírálata, in WOLKENBERG, A., A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara Erkölcstudományi (Missziologiai) Szemináriumának dolgozatai I, Budapest 1931, 86. 1,5 Rövid ízelítőül: bárddal való lefejezés, kerékbe törés, karóba húzás, megkövezés, élve eltemetés, keresztre feszítés, zsákba varrás és vízbe dobás, megégetés, szétdarabolás, szétfűrészelés, felkoncolás. Vö. ZLINSZKY, J., Római büntetőjog, Budapest 1991, 78-80. és Vö. Éder, L., A halálbüntetés története és ethikai bírálata, in WoLKEN- BERG, A., A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara Erkölcstudományi (Missziologiai) Szemináriumának dolgozatai I, Budapest 1931,79-80. 116 Itt ugyanakkor megjegyzendő, hogy a tömegtájékoztatási eszközök ma rendkívül sok olyan információval szolgálnak, melyek foglyok kínzásáról, véres tömegoszlatásokról, terrorcselekményekről, kivégzésekről adnak hírt. Ezzel bizonyos értelemben hatályon kívül helyezik azt a szabályt, mely szerint ne a nagy nyilvánosság előtt történjenek az ilyen cselekmények, épp azért, hogy ne növeljék a vérszomjat. 1.7 Vö. Cathrein, V., Erkölcsbölcselet II, Temesvár 1900, 638. Jó példa erre a bűnbánó lator, akinek Krisztus azt ígérte, hogy még aznap vele lesz a Paradicsomban. 1.8 Vö. Tamanti, R., La pena di morte. Tra erica della vita e autoritá dello Stato, Assisi 2004, 391. Vö. uo. 22-25. 120 Vö. Földvári, J., Magyar büntetőjog. Általános rész, Budapest 2003, 243. 58 TEOLÓGIA 2010/1-2
