Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
kinek-kinek a saját életét védenie a jogtalan támadóval szemben, és a kellő mérsékletet megtartva, végső esetben önvédelemből annak életét kioltani, úgy a társadalom is analóg módon védeni kényszerül önmagát, vagyis az ártatlanok életét akaqa kímélni. Ma a szerzők ennek az érvnek tulajdonítanak legnagyobb súlyt. Ezt az érvet egyébként az abolicionisták vezére, Cesare Beccaria is elfogadta. Ez az érv jelzi azt, hogy nem minden emberélet-elvétel gyilkosság, azaz eleve jog- és emberellenes. Amint nem minden valótlanság-állítás hazugság, hasonlóan nem minden emberélet-elvétel gyilkosság, vagyis mentes a (súlyos) bűntől. A társadalom hatalmi szervének elsőrendű feladata a közjó, az igazságos viszonyok kiépítése és fenntartása, és aki ezt súlyosan és emberi szempontból beszámítható és irreverzibilis módon, habituálisan meg kívánja szegni, annak nincs helye a társadalomban. És ennek megítélésére felhatalmazott az erre létesült hatalmi szerv. 6) A történelemből vett érv, mint az emberiség egyetemes tapasztalata, melyet fentebb már röviden ismertettünk. Itt csak ismételten emlékeztetünk arra, hogy ilyen fontos dologban talán nem téved a józan ész. Természetesen, ha úgy gondoljuk, hogy az erkölcsijogi kérdésekben is megkérdőjelezhetetlen szükségszerűséggel tör előre a haladás, tehát hogy a legújabb korban valóban új és végleges korszak köszöntött az emberiségre, akkor ennek fényében a történelmi érv ereje is relativizálódik. Áttekintve a halálbüntetés jogossága, valamint megengedettsége melletti érveket, látjuk, hogy több-kevesebb bizonyító erővel rendelkeznek, s próbálják lefedni a büntetések összes céljának megvalósulását: visszarettent, javít, igazságosságot helyreállít, büntet. Legerősebb köztük a társadalom rendjének és az ártatlanok védelmének érve.104 Mindenképp elégségeseknek ítéljük a fenti érveket együttesen, egymást erősítve, arra, hogy kellően indokolják a halálbüntetés megengedettségét. Megengedettségről van szó, nem pedig kötelezettségről. Ez azt is jelenti, hogy a legitim hatalom mérlegelésétől függ bevezetése vagy törlése. És ennyi a jogbölcselet és a jogtudomány szerepe ebben a kérdésben, mivel a tényleges bevezetésről és bírói joggyakorlatról mindig a hatalmon levő politikai és gazdasági erők szoktak dönteni. Másfajta, éspedig politikai megfontolást kíván a halálbüntetés tényleges bevezetése, vagyis adott társadalmi-történelmi kontextusban való érvényesítése vagy kiiktatása. 3.2.2. Érvek a halálbüntetés ellen A szerzők itt főleg az alábbi érveket szokták felsorakoztatni:105 1) Egy másik ember életével senki sem rendelkezhet. Alapelvként el kell ezt fogadnunk, de kivételt meg kell engednünk, mivel akkor kiszolgáltatjuk az ártatlanok életét a bűnözők önkényének és brutalitásának. Úgy kell tehát átfogalmaznunk ezt az érvet, hogy ártatlan életet kioltani nem szabad.106 A fenti tétel felveti a saját életünkkel való rendelkezés kérdését is, s az a helyes konklúzió, ha kiegészítjük azzal, hogy a saját életünkkel sem rendelkezhetünk úgy, hogy azt bűn és büntetés nélkül eldobhatnánk magunktól. Ebben az első érvben az elet védelmének elve fogalmazódik meg, mely hatékony védelmet kíván. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a „legnagyobb jó nem az élet, de a legnagyobb rossz a bűn. De az anyagi rend javai között az élet az első, mely a többinek alapja és föltétele. Ezért a bűn után KUMINETZ GÉZA 11 Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre 104 Vö. Guzzetti, G. B., Morale individuale (Compendio di morale 2), Milano 1982, 143. ms Vö Tamanti, R., La pena di morte. Tra etica della vita e autoritd dello Stato, Assisi 2004, 22—63. és WEBER, H., Speciális erkölcsteológia, (Szent István Kézikönyvek 4), Budapest 2001, 198-199. 106 Amint ezt a Tízparancs ötödik parancsának katolius értelmezése mutatja. Az ártatlan élet elvételének tilalmát jelenti ugyanis. Helyesebb lett volna úgy fordítani, a ne ölj helyett, hogy: ne gyilkolj (azaz kéjből, bosszúból, haszonszerzésből ne vedd el embertársad életét). 56 TEOLÓGIA 2010/1-2
