Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre Ii KUMINETZ GÉZA elérésére. Annál kevésbé büntetheti meg földi hatalom az embert csak azért, hogy büntesse, vagy illetheti céltalanul rosszal, mert rosszat tett”.52 Mindazonáltal helyesen állítják ezek az elméletek azt, hogy a büntetés céljai közt ott van joggal a megtorlás is,53 mivel „amióta az emberiség erkölcsi eszméket felismert, a büntetést mindig és mindenütt igazságosnak tartották”.54 Ez a relatív elméletek által háttérbe szorított dimenzió egyébként ma ismét éledni látszik, éspedig joggal, mivel egyértelműen „mellette szól a társadalom tagjainak igazságigénye: ha valaki bűncselekményt követ el, büntetésben kell részesülnie. A társadalmi együttélés rendje csak úgy biztosítható, ha a bűncselekmény nem marad megtorlatlanul”.55 Mivel ma sok bűncselekmény gyakorlatilag büntetlenül marad, teljed ez az egyébként régi felfogás. Ha pedig az állam elveszíti hatékony igazságszolgáltatói erejét, annak beláthatatlan következményei lesznek, mivel ébred a lincselés, az önbíráskodás, ami ritkán szokott megmaradni a szemet szemért, egyébként önkényt mérséklő elvénél. Az abszolút elméletek két részre oszlanak a büntetés célja tekintetében.56 Az egyik csoportba tartoznak az ún. gyógyítási elméletek, melyek szerint a jogtalanság orvosolható, jóvátehető. A másik csoportot az ún. megtorlási elméletek alkotják, melyek szerint a bűncselekmény önmagában véve helyrehozhatatlan, tehát csak megtorolható. A relatív elméletek a büntetés igazoltságát annak jövőbeli hasznosságában vélik felismerni,57 vagyis azért alkalmazhat az állam büntetést, hogy azok a jövőben ne forduljanak elő ismét (nemo prudens punit, quia peccatum est, sed ne peccetur, revocari enim praeterita non possunt, futura prohibentur: értelmesen senki sem azért büntet, mert bűnt követtek el, hanem azért, hogy a jövőben ne kövessenek el bűnt).58 E felfogás tehát nem lát szoros és belső, igazságosságon alapuló kapcsolatot a bűncselekmény és a büntetés között, hanem csak külsőt és viszonylagosát.59 Ezek az elméletek megegyeznek abban, hogy „a megtorlás nem lehet célja a büntetésnek éspedig azért nem lehet, mert a múltat megváltoztatni nem lehet; csak a bűnösre és a társadalomra háruló előny és haszon lehet ésszerű célja a büntetéseknek”.60 Itt sokféle konkrétabb teóriát találunk: így a megelőzési elméletek: általános (generális) megelőzési elméletek, melyek az összes potenciális elkövetőt igyekeznek távol tartani a bűncselekménytől. Itt lehet helye az elrettentésnek, a lélektani kényszernek, az intésnek. Vannak a sajátos (speciális) megelőzési elméletek, melyek a bűn- cselekmény elkövetőjére akarnak hatni visszatartással, javítással,61 önvédelemmel, elégtételadással, szerződés-elmélettel, mely szerint a polgárok az állam létesítésekor szerződtek arra, hogy bűncselekmény után nem záratnak ki, hanem büntetés éri őket. A relatív elméletek hibája az, hogy „összezavaiják a büntetés alapját annak céljával és a büntetés hasznosságát és szükségességét elegendőnek vélik annak elméleti igazolására. Holott 52 Vö. Cathrein, V., Erkölcsbölcselet II, Temesvár 1900, 621—622. 53 Vö. Magyar Kriminológiai TÁRSASÁG, Hacker Ervin emlékkötet. Válogatás Hacker Ervin műveiből. (Kriminológiai Közlemények 28), Budapest 1989, 20. 54 Vö. Hacker, E., Bevezetés a büntetőjog bölcseletébe, Pécs 1924, 5. 55 Vö. Földvári, J., Magyar büntetőjog. Általános rész, Budapest 2003, 243. 36 Vö. Hacker, E., Bevezetés a büntetőjog bölcseletébe, Pécs 1924, 6. 57 Ez a haszon vagy a közösség vagy az elkövető java. Vö. CATHREIN, V., Erkölcsbölcselet II, Temesvár 1900, 619. 53 Ezek az elméletek úgy keletkeztek, hogy alkotóik úgy tettek, mintha Isten nem lenne (etsi Deus non daretur). Vö. Corso di morale 4. Koinonia. Etica della vita sociale (szerk. GofFi, T.—Piana, G.), Brescia 1994, 277. 59 Vö. MlCHIELS, G., De delictis et poenis. Commentarius Libri V Codicis Juris Canonici I. De delictis. Canones 2195— 2213, Parisiis—Tomaci—Romae—Neo Eboraci 1961, 6. 611 Vö. Hacker, E., Bevezetés a büntetőjog bölcseletébe, Pécs 1924, 13. 64 A javításelmélet hiányossága az, hogy egyoldalúan hangsúlyozza a büntetés javító célját, s végül tagadja azt, hogy jogos a büntetés akkor, ha nem várható tőle javulás. Ezzel szemben a közjó akkor is megkívánhatja a büntetést, ha a tettes javulása nem várható. TEOLÓGIA 2010/1-2 47
