Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre m KUMINETZ GÉZA gyermek, fejletlen lény, éretlen állat, aki nem ismerte még fel, hogy énje nem a világ közepe és hogy a többi ember, akik közt él, nem álomkép és káprázat, amivel tetszés szerint játszhatik. ... Meg kell verni, aki mást megvert - s aki elvett valamit mástól jogtalanul, attól el kell venni, amije van, hadd érezze, mit követett el. Aki pedig kegyetlenségből és rosszaságból, kényszerűség nélkül embert ölt, azt meg kell ölni, mert az igazságtól oly távol áll a gyilkos, hogy élete úgyis kevés volna ahhoz, hogy eljusson odáig. Meg kell őt ölni szegényt, mert az ember igazság és igazságra való törekvés nélkül másoknak és önmagának haszontalan, fájdalmas nyomorék, elvetélt élet, koraszülött, rossz álom, lidércnyomás jajgató és ásító luk az élet testén. Egyetlen célja lehet a büntetésnek: meggyőzni az embereket, hogy a bűn haszontalan és céltalan dolog, agyrém, őrültség, ostobaság, kísértet: nem létező dolog, képtelenség - hogy a rosszaság rossz és a jóság jó. A hosszú börtönévek arra valók csak, hogy tanács és gyámolítás nélkül elferdüljön és megromoljon a bűnös világszemlélete, mint a tudatlan remetéé s elszokjon az élettől, mely a rosszaságot úgy bünteti, mint a betegséget s úgy is irtja ki magából. Rá kell szoktatni az embereket, meg kell értetni velük, hogy a bűnt ne csak erkölcsi, hanem filozófiai alapon kerüljék, mint valamit, ami logikátlan és értelmetlen. A biblia így szól: a te szavad legyen úgy: úgy — nem: nem; valami ezen felül esik, a gonosztól vagyon. Ti pedig toldjátok meg: a gonosztól, akinek neve Ostobaság”. Ebben a tanulmányban vázolni kívánjuk a büntetések mivoltát és rendeltetését általában, majd pedig alkalmazni fogjuk belátásainkat sajátosan a halálbüntetésre. 2. A BÜNTETÉSEKRŐL ÁLTALÁBAN Mielőtt az egyes főbb büntetéselméletek elemzésébe fognánk, kívánatosnak látszik néhány erkölcsbölcseleti megjegyzés az emberi életről, méltóságról, az élet tiszteletéről, illetve közösségi lény voltunkról, a társadalmi tekintélyről és annak büntető hatalmáról. Majd röviden összefoglaljuk a történelem során előforduló büntetési alapeszméket, melyet a büntetéselméletek vizsgálata és értékelése követ. Végül egy büntetéstipológiát adunk. 2. 1. Néhány előzetes erkölcsbölcseleti megjegyzés A világot szemlélve azt látjuk, hogy a létezők keletkeznek, majd elpusztulnak, részeikre esnek. Az emberi életre is vonatkozik az elmúlás törvénye, tehát véges a létünk itt a földön. Ebből máris levonhatjuk azt a következtetést, hogy az életünk nem a legfontosabb dolog a világban, hiszen törvényszerűen az elmúlás vár ránk, bármennyire is igyekszünk ellene biztosítani magunkat. Ha az emberi élet itt a földön alávetett a halál törvényének, nem lehet a legfőbb érték. Ez lenne a biologizmus téves tanítása, mely az emberi életet abszolút módon feltétlennek tekinti. Mindazonáltal az életünk adottság, „éspedig olyan adottság, amely alapjában független tőlünk: nem mi adjuk magunknak és megtartása sem áll, csak nagyon szűk határok között, hatalmunkban. Ez az élet egyúttal alapja minden további értékmegvalósításnak: értékmegvalósító képesség, de az abszolút értékek, főleg pedig a jóság kötelező volta folytán az értékmegvalósítás kötelezettségének is hordozója. ... Az élet értékmegvalósító jelentősége folytán az emberi életnek tőlünk telhető megtartása, megóvása, megvédése erkölcsi kötelesség. Mégpedig általában óvnunk kell az emberi életet az ellene irányuló támadások ellen, mert minden emberi élet lelki-szellemi élettel van kapcsolatban és így értékmegvalósító képesség, de egyúttal kötelezettség is. TEOLÓGIA 2010/1-2 33
