Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
KUMINETZ GÉZA Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre BEVEZETÉS Mielőtt a megadott témát vizsgálódásaink körébe vonnánk, előzetesen jelezzük, hogy megfontolásainkat katolikus szemmel végezzük. Kifejezésre juttatva ezzel azt a szükség- szem tényt, hogy óhatatlanul világnézeti, vagyis bölcseleti, vallási kérdésről van szó. A világot ugyanis nemcsak nézzük és leíijuk, hanem szükségképp értékeljük is, és értékelésünk alapján cselekszünk.1 Mindez tükröződik és mintegy koncentrálódik a vallásra, etikára, jogra vonatkozó nézeteinkben, aminek ütközőzónája a család és a közélet, közelebbről a politikum és a hatalom. A hatalom, és a hatalmi döntéseket mozgató politikai élet vagy a vallás és a bölcselet által kínált nézeteket igyekszik megvalósítani, mivel azokat igazaknak, vagy céljai eléréséhez kiválóknak, elfogadhatóknak minősíti, vagy ő maga íija elő a vallásnak és bölcseletnek, hogy támassza alá politikai döntéseit a józan ész vagy a vallás szentesítésével.2 Vagy vállvetve dolgoznak együtt, nem akarva legyűrni egymást, és próbálják kibontani a történelem, a tér és idő burkából az időtálló eszményeket, s azok szolgálatába állítják az egész társadalmat, a vallási, az erkölcsi és a jogi életet egyaránt. Ahol ember, ott vallás, erkölcs és jog; ahol ember ott bűn, büntetés és erény. Ebben a mondatban máris ott vannak majd mindazok a kulcsfogalmak, amelyek jelzik a bűnnek és a büntetésnek az emberhez, mint vallásos, szabad akaratú, és jog alatt élő lényhez való kapcsolódását. Hogy miért is követünk el bűnöket? Ennek megvannak a maga egyéni külső és belső, illetve sajátos társadalmi belső és külső körülményei, okai. De a legfontosabb, hogy értelemmel és szabad akarattal rendelkező lények vagyunk, akiknek meg kell találniuk az igaz vallás, az igaz erkölcs és az igazi jog alapvető előírásait, s azok szerint élni. Ez lenne az élet útja, de a történelem folyamán egyfajta váltakozást látunk eme előírások 1 Vö. NOSZLOPI, L., A világnézetek lélektana, Budapest 1937, 12. Uo.: „A világnézet nem csupán az a valami, amit látunk, hanem maga a szem is, ami lát: nem pusztán tudás, hanem meggyőződés is, vagyis állásfoglalás. Nemcsak képet, megismerést ad a világról, hanem a megismerő személynek, a világot szemlélő embernek szeretetét, hitét, bizalmát, illetőleg elutasítását, gyűlöletét, tagadását is tartalmazza.” 2 A katolikus vallás sajátos helyzetben van, mivel Krisztus örökségét gondozza, tehát lényegi tartalmát illetően egy változtathatatlan értékrendet őriz és valósít meg, illetve minden korban ennek fényében értékel. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos korokban több, más korokban kevesebb igazságot talál a bölcselők, vallástudósok és politikusok nézeteiben, valamint a hatalmi ideológiákban. TEOLÓGIA 2010/1-2 * XUV {2010) 31-84 31
