Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Kuminetz G.: A klerikusi életállapot
a vallásközi párbeszéd nehézségeivel. Mindenképpen üdvös, hogy a fundamentális teológia művelői képessé válnak szakjuk effajta „kitárására”, elszakadva a klasszikus apolo- getikus él szűkkeblűségétől (ami egyszersmind azt is eredményezi olykor, hogy pont a tudományág sajátos céljainak nem tudnak megfelelni). Ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy Böttigheimer ezen a ponton olykor a teológiai közbeszéd már-már közhelyszerű csapdáiba esik - a megjelent könyvkritikák dicsérik munkásságát „egyházpolitikai kérdésfölvetéseiért”. Ez a stiláris-gondolkodásmódbeli adottság olykor sajátos színezetet ad egyes kérdések vizsgálatának, pl. az ökumené és az ekkleziológia vizsgálata során (690skk). Összegezve azt kell mondanunk, hogy az előttünk álló mű az elmúlt évek német nyelvű fundamentális teológiájának egyik legnagyobb szabású és legkiemelkedőbb műve. Mindazonáltal látnunk kell, hogy ebben nem a szakteológiai tárgyterület tudományos összegzését kapjuk, hanem egyfajta szemlélet, egyfajta megközelítés igen alapos, elmélyült és részletes taglalását. Ebből a szempontból nagyon értékes és hasznos kötet ez, amely a szakteológusnak, a diáknak, de minden érdeklődő keresztény értelmiséginek is kivételes hasznára válhat. Bár biztosak vagyunk abban, hogy az lPt 3,15 ennél többre hív meg, azt mindenképpen el kell ismernünk és le kell szögeznünk, hogy a Lehrbuch der Fundamentaltheologie valóban megalapozott „rationale Verantwortung des Glaubens”, mint azt a szerző előszavában ígéri. Török Csaba 1 KÖNYVSZEMLE 9 KUMINETZ G.: A klerikust életállapot (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/14), Szent István Társulat, Budapest 2010. pp. 384. Klerikusnak azokat a férfiakat nevezzük, akik elnyerték az egyházi rend szentségének valamelyik fokozatát, ezzel felszentelt szolgálattevőkké váltak az Egyházban és Krisztusnak, mint főnek a személyében teljesítik tanítói, megszentelői és kormányzati feladataikat. A szolgálati papság tehát lényegileg különbözik a megkereszteltek ún. általános papságától. Ennek az életállapotnak az elnyerésével és sajátosságaival foglalkozik Kuminetz Géza ebben, a klerikust életállapotnak szentelt kötetében. Kuminetz Géza professzor a budapesti Központi Szeminárium rektoraként közvetlen személyes tapasztalattal rendelkezik a papképzés fontosságáról, a klerikus státuszra való felkészülés elengedhetetlen alapelemeiről és a papi szolgálat gyümölcsöző végzéséhez szükséges tulajdonságokról, képességekről és a felelős pásztori kötelezettségekről. Ezt az áttekintőképességet megalapozza az a tudományos ismeret, melyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézete szentségi joggal foglalkozó professzoraként, valamint ugyanezen egyetem Hittudományi Karának Liturgika és Lelkipásztor- kodási Tanszékén szerzett, és már eddig is több igényes tanulmányban és kötetben foglalt össze. Kuminetz Géza új munkájában rövid metszetét adja a katolikus lelkipásztor elengedhetetlen tulajdonságainak és a hivatásának teljesítésére vonatkozó hatályos egyházfegyelmi előírásoknak. A Szerző különös hangsúlyt helyez a lelkipásztor személyiségének és a sajátos papi jellemvonások kifejtésének (9—109), de ugyanígy behatóan foglalkozik a klerikusi kötelességek és jogok ismertetésével is (211-296). Ezzel a két - és a mű gerinTEOLOG1A 2010/3-4 267
