Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Tarjányi Zoltán: Servais Pinckaers jelentősége a modern morálteológiai látásmód formálásában
A kinyilatkoztatás és az ész fényében: a kinyilatkoztatásnak kell lennie az erkölcstan legfontosabb forrásának, de ez nyílván nem fékezi, hanem éppen erősíti a ratio teológiai használatát:10 a helyes értelemben felfogott értelem egyszerre nyitott a szellemi fényre és törekszik a fegyelmezett gondolkodásra. Az Egyház Tanítóhivatala gyakorolja a hit nevében a felügyeletet a Szentírás és a Tradíció tartalma fölött, - ez általában is igaz, de speciálisan is áll az Egyház erkölcsről szóló mindenkori tanításával kapcsolatban.11 Ami speciális hangsúlyt ad Pinckaers morálteológiai gondolkodásának, az egyrészt az erkölcsről szóló egyházi tanítás történetének alapos vizsgálata, valamint a Summa Theologica látásmódjának mintegy az újrafelfedezése. Kimutatta, hogy Szent Páltól kezdődően Origenészen, Szent Ambruson, Szent Ágostonon, Nagy Szent Gergelyen át egészen Aquinóiig egy egyenes vonalú gondolati fejlődés látható. Mindegyiküknek az ember valódi természetből (ti. hogy Isten teremtménye és képmása, sőt Jézus Krisztusban fogadott fia) kiindulásból az következik, hogy az ember csak akkor jut el földi és örök boldogságához, ha Jézusba beöltözik erkölcsi cselekedeteivel. Azaz a jót stabilan és kitartóan gyakorolja, így állandó minőségű erkölcsiséget valósít meg. E látószögben az erény az erkölcsi életnek konstruktív elemévé lesz, tehát az erkölcstan a boldogság és az erények köré rendezettségben tud megjelenni. Ezért mintegy kutatói zászlajára tűzte az erények újrafelfedezésének a szükségességét.12 Nézzük röviden a Szent Tamástól örökölhető nézőpont fontosságát.13 Aquinói a Summában először is a háromszemélyű Istent tanulmányozza, aki teremtménye, az ember igazi boldogsága, majd az emberről gondolkodik, képességeivel (eszével és szabad akaratával, nem feledkezve meg az érzékiségről sem). Nem szabad elválasztani ettől a tri- nitárius dimenziótól az erkölccsel foglalkozó Második, sem a szentségtani optikában írt Harmadik Részt sem.14 Miután feltálja a boldogság gazdag értelmét, a Iallae-ban az erkölcstan mint tudomány, azokat az ismereteket veszi sorra, amelyek mint gyakorlati tudomány, a konkrét emberi cselekvéseket szabályozza. így jut el a habitus különlegesen mély vizsgálatához. A habitus a teljes elkötelezettségből fakadó stabil dispozíciója az embernek: ezáltal lesz saját cselekedeteinek ura, és ez által válik teljesen szabaddá. Az erények jelentik Aquinói számára az erkölcs fő fegyverzetét, melyeket a kegyelemmel együttműködő ember a Lélek ajándékait megkapva tökéletesít, s belőlük származnak a Lélek gyümölcsei is. S mindez a hit belénk oltott erényére felépítve jelenik meg, melyet teljesen átjár és mozgat a szeretet ugyancsak belénk oltott erénye. Ezek szerint az erények dinamikus módon fejtik ki hatásukat: a konkrét cselekedetekben együtt járnak, összekapcsolódnak, és együttesen hatnak és fejlődnek. Pinckaers rámutat, hogy a későbbi, XVII—XIX. századi speciális erkölcstanokban a parancsok foglalták el az erények helyét, sőt tartalmuk is szegényesebbé vált: immár csak jó szokásokat láttak bennük, és bizonyos erények tárgyalása egyre inkább kiszorult, vagy formálissá vált (pl. a remény és a bátorság), mások, pl. az igazságosság felértékelődött: nyílván, mert ebből közvetlenebb volt a kapcsolat a törvény iránti engedelmesség-koncepcióval, avagy a mértékletesség, ezen belül is a tisztaság taglalása nagyon teijedelmessé vált.15 TARJÁNYI ZOLTÁN II Sen/ais Pinckaers jelentősége a modem morálteológiai látásmód formálásában 10 Uo. 281-284. " Pinckaers, S., L’Évangile et la morale, Editions Universitaires Cerf, Fribourg 1991,83—84. 12 Pinckaers, S., La vie selon l’Esprit, id. mű, 203—206. 13 Pinckaers, S., Plaidoyerpour la vertu, Éd. Parole et Silence, 2007, 69-74. 14 Pinckaers, S., A keresztény erkölcsteológia forrásai, 238-239. 15 PINCKAERS, S., Plaidoyer pour la vertu, 177-179, 275-280. 258 TEOLÓGIA 2010/3-4
