Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Lukács László: Schütz Antal
LUKÁCS LÁSZLÓ Schütz Antal kés paradoxon: Schütz egyfelől még a hagyományos dogmatikák nyomán járt, amikor a kinyilatkoztatást hittételek közlésére redukálta,11 másfelől - éppen elsősorban az általa annyira tisztelt Scheeben nyomán - Isten és ember személyes találkozásának és szeretet- közösségének tekintette. Egész teológiai munkásságában ez utóbbi szemlélet vezette. Ez tüzesítette át eszmefuttatásait, adott missziós lendületet elméleti megszólalásainak is, tette kérügmatikussá teológiáját a „theologia mentis et cordis” értelmében. Gyakran tett ilyesféle vallomásokat: „A Szentháromság titkából él imádságom.”12 Krisztocentrizmusa már dogmatikájában föllelhető, ahol egy traktátusban tárgyalta a krisztológiát és a szótériológiát. Átfogó szintetikus látással mutatta ki, hogy az emberi történelem Isten akaratából indult ki, és végső célja Istenhez vezet, középpontjában pe- digjézus Krisztus áll, „a tökéletes ember”, aki „a történelem kulcsa”. „Jézus Krisztusban megvalósult az ember eszménye [...], hisz ő a „homo coelestis.” Krisztusra építette teológiáját az eukarisztiáról és az egyházról is, ahogyan Dogmatikájában (és másutt is) összegezte: „Az Ige az Atyának ölén: Szentháromság; az Ige a Szűznek ölén: megtestesülés; és az Ige az egyháznak ölén: Eucharisztia.”13 Ekkléziológiája annyiban is újszerű, hogy — korának megújuló ekkléziológiájával lépést tartva - a hagyományos apologetikus szemlélettől eltérően a dogmatika részeként tárgyalta az egyházat, s ehhez illesztette a szentségtant. „Az egyházban és az egyház által az Üdvözítő titokzatos módon végigjár a történeten és az időkön. [...] O maga a titokzatos fő, kinek szava szól tovább az egyház tanításában, kinek lelke lüktet az egyház életében. Az egyház a megtestesülés titkának titokzatos folytatása és állandósulása a történelem során.”14 Az egyházban Schütz Krisztus misztikus testét látta, és szoros kapcsolatba hozta az eukarisztiával. Az egyházatyákat követve a corpus Christi mysticumot és a corpus Christi sacramentalét egymástól elválaszthatatlan, egymást feltételező valóságnak tekintette: a misztikus Test „szívében” van helye az eukarisztiának.15 „A titokzatos Krisztus alapsejtje és szíve, maga a Christus mysticus szentségi valóságában - ez az Eucharisztia.” „Az Eucharisztia egybefogja valamennyi szentséget mint fő- és alapszentség, mint a szentségek Szerzőjének misztikái valósága.”16 Lehetetlen itt nem gondolnunk II. János Pál Ecclesia de Eucharistia című enciklikájára, vagy éppenjoseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa ekkléziológiájára, amely az eukarisztia és az egyház elválaszthatatlan összetartozását tartja szem előtt. Szent Ágoston mondja a teológiáról: „Theologia Deum docet, a Deo docetur et ad Deum ducit.” Schütz Antal egész életében Isten titkait kutatta, nemcsak a tudós fogalmak szükségszerű korlátáival tapogatózva, hanem a misztika útjait járó mély hit intuíciójával is. Célja nem csupán a hitrendszer kifejtése, kultúrát alakító hatásának kiaknázása volt, hanem elsősorban az, hogy hallgatóit-olvasóit közelebb vezesse Istenhez. Nagyot alkotott akkor is, amikor a teológiát a kor tudományos színvonalára emelte, de még nagyobbat tett avval, hogy Istenhez vezető, imádságra indító úttá mélyítette. Ez az ünnepi ülés megidézte alakját és munkásságát. Eltűnődhetünk rajta, mire tanít bennünket, kései utódait. S rá tudna-e mutatni a mai teológiában korunk Szent Tamására? 11 Vö. Schütz, A., Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere I, Budapest 1937, 35sk. 12 Hittudomány és hitélet, in Őrség, 203. 13 Schütz, A., Dogmatika II, 443. 14 Uo. 237skk. 15 Schütz, A., Eucharisztia, Budapest 1943, 174-218. 16 Schütz, A., Az Eucharisztia helye a hitrendszerben, in Titkok tudománya, Budapest 1940, 140. 212 TEOLÓGIA 2010/3-4
