Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Schütz Antal, a pedagógiatudós
KUMINETZ GÉZA Schütz Antal, a pedagógiatudós 15. Schütz Antalt nem töltötte el sem félelemmel, sem bizonytalanságérzettel az a folyamat, amely a társadalmak elkereszténytelenedéseként tört előre.28 Világosan látta, hogy csonka eszménnyel még a legtökéletesebb módszerek sem fognak komoly eredményt elérni (kódolt a személyiség diszharmóniája; vö. a XX. század az idegesség százada; a legtöbb ember összeroppanásának igazi oka többnyire nem a külső körülményeiben keresendő, hanem a helytelen nevelésben, az idejekorán el nem sajátított önnevelésben), és az ilyen pedagógia néhány emberöltő után történelmi relikviává válik. Nem így a katolikum hordozta nevelési eszmény, mert felülmúlhatatlan és tökéletes, és még akkor is jobb hatásfokot ér el, ha a legjobb módszereket nem tudjuk, vagy nem áll módunkban alkalmazni. Az egyház és a katolikus pedagógusok tudnak várakozni és szívósan, csendesen dolgozni, míg egyszer újra történelmi eszmévé, történelemcsináló eszmévé, eszménnyé válik a keresztény nevelési eszmény, mely nevelőt és növendéket egyaránt áthat. Schütz tudta, hogy az egyház „páratlan pedagógiai eszközökkel fölszerelve látott hozzá a népek neveléséhez. Alapítójában rámutathatott a megtestesült Tökéletességre, mely felé törekednünk kell; a túlvilági jutalom és büntetés motívumának beállításával és kegyelmi eszközeinek kimeríthetetlen tárházával pedig megadta az energiát is az ideál felé vezető útra. Tudott szelíd lenni az emberek gyöngeségeivel szemben, de tudott keményen szembeszállani a rosszakarattal. Tudta szelíd és alázatos Mesterével édesgetni a gyámoltalant, félénket, ügyetlent, ingadozót, gyengét, de korbáccsal kezében állt szembe az erkölcsi ideálok minden romlott szívű rombolójával.”29 Schütz Antal végül tudta azt is, hogy a teljes értékű nevelési eszmény megvalósítói itt a földön a szülők, a tanítók és lelki atyák vállvetett munkájának eredménye.30 És ez így lesz egészen a világ végéig. 4. BEFEJEZÉS E pedagógiai munka kiadásával mindenekelőtt áldozunk a magyar pedagógiatörténet tudományának, hogy árnyaltabb képet kapjon ama kor pedagógiatudományának neves művelőiről, tudósairól. Ezt megköveteli egyébként a tárgyilagosság elve is. Schütz Antal 28 Különböző identitástudatok vannak, s egy emberben több is kumulálódhat, sőt, mindegyiknek meg kell benne lennie. így a nemi azonosságtudatnak, a nyelvi-etnikai, a történelmi-nemzeti, a kulturális, a vallási és a hivatásbeli identitástudatnak. Vö. Tringer, L., Az identitás folyamata, in Az értelemkérdés sodrában. Viktor Franki születésének centenáriumán (szerk. Sárkány, P.), Budapest 2005, 122. 29 Az anyanyelv segítségével tanulunk meg gondolkodni, érezni és cselekedni. Az idegen nyelv ismerete döbbent rá igazán az anyanyelv világára, szellemére. A matematika a szigorúan logikus, szabatos előzmény megragadás nélkülözhetetlen és kérlelhetetlen iskolája. A természettudományok pontos megfigyelésre és gondos összemérésre és óvatos következtetésre tanítanak. Ez az egzaktságra törekvést munkálja ki a növendékben, mivel itt alapvető dolog különbséget tenni tények és törvények, megfigyelt jelenség és magyarázat között. A természet- tudomány a humánum szolgálója is a technika és felelős működtetése miatt. A történelem főleg arra tanít, hogy sokféle szokás és kultúra lehet az ember sajátja. A történelmi tapasztalat már az időtállót bocsátja rendelkezésünkre. Nagy eszméiből, személyiségeiből erő sugárzik. Teljesen igaz, hogy historia est testis temporum, magistra vitae et nuntia vetustatis. A filozófia megtanít az alapelvek és alapeszmék szabatos értelmezésére, ezért probléma- megoldó gondolkodásra késztet, egy-egy kérdés helyes megfogására tanít. A lényeglátás tudománya. A hittan vagy vallástan pedig abba a világba vezet be, melybe semmiféle más tudomány nem vezeti be az embert: a titok és a csoda világába: Isten, eredet, megváltás és megszentelés, kezdet és vég. A végső kérdések és válaszok dolgában ad eligazítást. A teljes ember szólításához és fejlesztéséhez tehát minden tudomány a maga adományával járul hozzá. 30 Vö. NOSZLOPI, L., A meghamisított szellem korszaka, Budapest 1947. 208 TEOLÓGIA 2010/3-4