Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Schütz Antal, a pedagógiatudós
KUMINETZ GÉZA ü Schütz Antal, a pedagógiatudós gyarapítása. Ez a feladat teljesen analóg a nemző atyának és tulajdon vérével tápláló anyának viszonyával. Titokzatos, de valóságos életközösséget teremt nevelő és növendék között, melyet nem lehet egyszerűen azzal jellemezni, hogy szeretet, már csak azért sem, mert a nevelő részéről annak mindig meg kell lennie; de a növendékben sokszor az ellenkező indulatok geqednek föl, sőt gyakori a nevelő és növendék-nemzedék állandó ellenzékiessége. De a lelke mélyén érzi, hogy a nevelőtől jön az ő javára szóló igazi gondoskodás. Ellenzékieskedése közepett sem vész ki belőle az a tudat, hogy a nevelőnek hatalma van felette és jót tesz magának, ha e hatalom alá alázódik. Az okos nevelő meg is hoz minden áldozatot, hogy ezt a viszonyt éppen az engedékenység és méltányosság oldaláról kiépítse, oktalan hatalmaskodással, otromba belenyúlásokkal el ne rontsa, különösen a tekintély szükséges gyakorlása közben a nevelő szeretet sugárzásaira is állandóan hallgasson. Minden körülmények között jelszava marad: kemény, mint a gyémánt, gyöngéd mint az anya. A tekintély nem moralizálás és parancsolgatás, hanem szelíd, szerető, nyugodt szilárdság.” Ilyen kapcsolat kialakításához a nevelőnek felkészültnek kell lennie. Elsősorban neki is nevelékenynek, szólíthatónak kell lennie, azaz hívottnak és erre a pályára elhivatottnak. Ez ugyanakkor feltételezi a szakismeretekkel való felvérteződést, illetve a pedagógiai pálya követelményeinek való megfelelést, melynek öt ismérvét adja Schütz: 1) A pedagógiai szeretet, mely képesít a nevelési áldozatokra, kitartásra, értésre, leleményességre, engedékenységre, melyhez nagy beleélő képesség szükséges. 2) A pedagógiai beleélés, a két test egy lélekben állapota, érintkezése, ami pszichológiailag érzés, érzelemátvitel, mintegy lelki infekció. Ehhez élettapasztalat, fantázia, önismeret, helyes ítélőképesség, odafigyelés szükséges. 3) A pedagógiai plaszticitás: „Amit a segíteni kész pedagógiai szeretet és beleélés diktál a nevelőnek, azt úgy kell alakítania és megfogalmaznia, olyan színekbe mártania, olyan szemléletesen elé kell rajzolni és dinamikával töltenie, hogy hatásosan megfogja a növendéket, apperceptive beléje markoljon, elemi erővel szólítson benne minden képességet és készséget. A nevelőnek tehát különösen gondot kell fordítania az alakító erő nevelésére és különösen nappal, éjjel szem előtt kell tartania a ráhatás alaptörvényét: életet csak élet fakaszt, nevelő életet csak megélés - Si vis me flere, do- lendum est primum ipsi tibi. 4) A pedagógiai tekintély. Láttuk, hogy a nevelő tevékenység lényeges mozzanata a tekintélyi mozzanat. S nevelő számára elengedhetetlen kellék a tekintély. Tekintélye annak lesz, akire föl lehet tekinteni és aki letekint — nem lenézéssel, nem fennhéjázással, hanem igazi felsőbbségének magaslatáról és felelősséggel. Nem növel, nem húz és hív fölfelé, aki maga nincs fent. 5) Kellő ismeret. A nevelőnek elengedhetetlen az emberismeret. Kára nélkül nem lehet el általános pedagógiai ismeretekkel, ilyeneket a gyakorlat folyamán is lehet mellesleg szerezni. Az előzetes rendszeres pedagógiai ismeret híján rendesen a kísérleti nyulakká lefokozott növendékek sínylik meg. Amit a nevelőnek tanítania kell, abban a tudomány mai színvonalán álló, történetileg is begyökereztetett szolid ismeretekkel kell rendelkeznie. De egyáltalán nem szükséges, hogy produktív, szaktudós legyen.” A nevelőnek nevelői tevékenysége sikeres végzéséhez emberismeretre van szüksége. Ismernie kell úgy általában, mint konkrétan az emberi viselkedés mozgatórugóit, amit az ún. karakterológiai értelmezés és jellemrajz készítés készsége mutat. Ehhez tudni kell, hogyan épül fel, milyen összetevői vannak az egyéni jellemnek. Klages nyomán szerzőnk öt tényezőt sorol fel: 1) Az egyéni jellemet érzéki, elmebeli, érzelmi, akarati és alakító képességei adják. 2) A jellem struktúráját alapvetően a temperamentum adja. 3) Ajellem minőségét a hajlam adja, melyet Spranger osztályozásával hoz: „Akiben túlteng a gazdasági érdek, homo oeconomicus. Akiben az én érvényesülése, ösztönzése 196 TEOLÓGIA 2010/3-4
