Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Puskás Attila: Schütz Antal, a dogmatikus
PUSKAS ATTILA Schütz Antal, a dogmatikus Schütz a Dogmatika 1922-es előszavában a kinyilatkoztatásnak, mint a Szentháromság emberszerető leereszkedésének a célját Isten Országa felépítésében jelöli meg a teremtett világban. Szerinte azonban e gyakorlati cél megvalósításához a dogmatikának is hozzá kell járulnia. Ezzel kapcsolatban így vall a theologia cordis szükségességéről: „A kinyilatkoztatásnak ebből a világépítő és újító erejéből valamit a dogmatikának is kell sugároznia. Az élet és szellem igéit szólaltatni meg élet és szellem nélkül, körülhordozni az örök tüzet, és a világossággal együtt meleget terjesztem nem akarni: mintha árulás volna az Isten Országa és annak gyermekei ellen.”23 Számos tanulmányban hívta fel a figyelmet a hittudomány és a lelki élet szoros kapcsolatára. Ezek közül csak néhány: „Dogma és élet”, „A kegyeletes lelkűiét dogmatikai indítékai”, „A diakonátus dogmatikai eszméje”, „Elittudomány és hitélet”.24 Az Erich Przywarával és Dietrich von Hildebrandtal való találkozás, valamint a Münchenben virágzó egyházi élet tapasztalata döntő indítást adott Schütz Antalnak, hogy 1930 őszén Budapesten nyilvános előadássorozatot kezdjen, melynek célja az volt, hogy a fiatal katolikus értelmiség és egyetemista ifjúság megfelelő szinten ismerhesse meg a katolikus igazságok életalakító erejét.25 Ebben a műfajban és az Isten Országa beszédsorozatok közegében virágzott ki a piarista hittudós kérügma- tikus teológiája. Találóan jegyzi meg Koncz Lajos, hogy a kérügmatikus dogmatikát, vagyis a prédikált dogmatikát Schütz életművében elsősorban „az Isten Országa-sorozat könyvei képviselik, hiszen ezekben valóságosan elhangzott tudományos igehirdetés rögzítődött, éspedig a személyes átélés, bensőség és tanúskodás hiteles jegyeivel, még az írott szavakon is átperzselő forrósággal.”26 Hittudomány és igehirdetés poláris egyensúlya ez: a prédikált dogma és a dogmával átitatott kérügma egysége. Ehhez az értékeléshez még hozzátehetjük, hogy a kérügmatikus mellett a misztikus teológia jelentősége is megfogalmazódik a piarista szerzetes életművében. Hitvallása szerint a dogmatikának feladata az is, hogy megmutassa a dogmák vallási-misztikus életértékét. Dogmatikájában erről így ír: „Mikor (a dogmatika) a dogmák gazdag tartalmát minden oldalról kidolgozza, eo ipso kimutatja mély vallási jelentőségüket is, vagyis az aszketikai és misztikái élet számára való hatékonyságukat, és nem átallja forma szerint is kiemelni a dogma életértékét; s ezáltal ismét úgy, mint a szent hajdan legkiválóbb képviselőiben (Anzelm, Bonaventura, Tamás, a Viktorinusok) iparkodik Theologia mentis et cordis lenni.”27 E hitvallás jegyében Schütz Antal a dogmatika történetéről adott áttekintésében kiemeli a misztikus teológusok (a legkiválóbbak: Deutz-i Rupertus, Szent Ber- nát, Saint-Thierry-i Vilmos) jótékony hatását a skolasztika fejlődésére, akik „szellemmel értelmezték a Szentírást, az elmét alázatra hívták föl a titkokkal szemben és a dogmát élettel töltötték meg.” A piarista hittudós nagy dicsérettel illeti a szentviktori iskola képviselőit, Hugót és Richárdot is, akik a misztikát nagyszerű harmóniába hozták a skolasztikával. A 16-17. század misztikusainak műveit pedig úgy értékeli, hogy „a dogmatikából merítettek inspirációt és a dogmatikát viszont gazdagították”.28 Schütz csatlakozik azokhoz a kortárs teológusokhoz, akik fontos feladatnak tartják a dogmák életértékének 23 Schütz, A., Dogmatika I, Előszó, XI. 24 Az első két tanulmány Az Ige szolgálatában (SZÍT, Budapest 1928), a harmadik az Eszmék és eszmények (SZÍT, Budapest 1932), a negyedik az Őrség (SZÍT, Budapest 1936) című kötetben jelent meg. 25 Schütz, A., Életem, 256-257. 24 Koncz, L., Schütz Antal, a dogmatikus, 39. 27 Schütz, A., Dogmatika I, 257. 28 Uo. 275-276; 282. 184 TEOLÓGIA 2010/3-4
