Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Puskás Attila: Schütz Antal, a dogmatikus
Schütz Antal, a dogmatikus PUSKAS ATTILA Ezek a kísérletek nem építik újjá a hittitok világát az elme köveivel, hanem csak szerény utat, hidat, tornyot építenek bele, melyeknek gyér világa alkalmas valamelyes tájékozódásra, de korántsem arra, hogy meghódítsa. Épp ezért nem is szabad azt gondolni, hogy csak egyetlenegy ilyen út-, híd-, őrtorony-rendszer lehetséges.”9 „A másik oldalról a profán tudományokat akartam gazdagítani és helyreigazítani a teológia segítségével. Ez azt hiszem, legjobban sikerült az Isten a történelemben c. könyvemben ...” — fogalmazza meg teológiai hitvallásának másik lényegi oldalát a piarista hittudós. Ha egyfelől igaz, hogy a bölcselet és a világi tudományok valamiképpen bevonhatók a „fides quaerens intellectum” teológiai programjába, amennyiben a hitigazságok értelmi megközelítésének szolgálatába állíthatók, úgy másfelől az is igaz, hogy a „credo ut mtelligam” jegyében a hittől megvilágosított értelem tudományos munkája segítséget, iránymutatást adhat a világi tudományok alapvető tájékozódásának, s mindenekelőtt az azokat művelő embernek saját világnézete kialakításához. Schütz Antal mesterien valósítja meg a hittudománynak ezt a célkitűzését történelemteológiai művében. Feszes ívű gondolatmenetében valódi, koherens és vetélytársait felülmúló magyarázó erővel rendelkező látószöget ad az emberi történelem értelmezéséhez, amikor az idealista monizmus, a naturalizmus, a historizmus, a történelmi irracionalizmus, az immanens optimizmus és a transzcendens pesszimista monizmus ellenében Isten bölcsességében, jóságában és hatalmában jelöli meg a történelem értelmének a kulcsát. A történelemben felismerhető és megvalósuló értelmes eszmék, eszmények, értékek valamint a nagy energiákat mozgósító tevékenységek, mindazzal együtt, ami ezek ellenében hat, pozití- ve vagy negative, de túlmutatnak önmagukon, túl az immanens történelmi folyamaton, s elégséges alapjukat Istenben találják. A teremtő, megváltó és megszentelő Isten cselekvése, mely az Isten képmására teremtett, de a bűn hatalmának kitett emberért történik, a megváltó és a mindeneket Főként összefoglaló Jézus Krisztus által, Istennek már jelenvaló s majd dicsőségesen eljövő országát megvalósítva — ezek a történelem értelmezésének legfőbb tényezői a piarista hittudós történelemteológiájában. Ebbe az átfogó keresztény történelmi távlatba és világnézetbe állítva világítja meg és értékeli Schütz Antal annak a korszaknak etikai, társadalmi és kultúrpolitikai kérdéseit, melyek az első világháború után, a szovjet és a náci diktatúra árnyékában, a nagy gazdasági válság közepette Magyarországra és Európára nehezedtek. Az államiságról, a tömeg és elit viszonyáról, a szociális kötöttségről és szellemi szabadságról, háború és béke kérdéséről, és ezekhez hasonló témákról született munkáiban időszerű gyakorlati kérdéseket világít meg a teológia oldaláról, mindig egészen a gyökerekig hatolva, élesen láttatva a társadalmi-politikai- etikai-teológiai-ismeretelméleti és világnézeti dimenziók összefüggéseit, megmutatva a „katolikus világnézés” álláspontjának nemcsak világmagyarázó, de a világot jobbra alakító erejét is.10 9 Schütz, A., Eucharisztia, Budapest 1938, 162—163. Mint ismeretes, az eucharisztikus lényegi és valóságos jelenlét értelmezésére az 1960-as és 70-es években megjelennek a transzfinalizációs és transzszignifikációs elméletek, melyek a tanítóhivatali állásfoglalás szerint nem helyettesíthetik ugyan a transzszubsztanciáció dogmatikai jelentését, de alkalmasak lehetnek arra, hogy új szempontokkal kiegészítsék azt. Schützzel fogalmazva: kísérleteknek tekinthetők, ahogy az ő próbálkozása is. Jellemző módon Schütz a glosszolália jelenségéről írt tanulmányának ezt az alcímet adta: „Hittudományos kísérlet”. Lásd: A glosszolália. Hittudományos kísérlet, in Titkok tudománya, Budapest 1940, 163. 10 A fenti témakörökben írt tanulmányai az Őrség című kötetben jelentek meg. TEOLÓGIA 2010/3-4 179
