Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Bolberitz Pál: Schütz Antal, a filozófus
Schütz Antal, a filozófus Μ BOLBERITZ PAL zetesi hivatása fokozatosan bontakozott ki — nem utolsósorban kiváló piarista tanárai tanítása és nevelése hatására. A Kalazantinum noviciátusában még magyar-latin szakos tanár akart lenni, de olvasmányai hatására a teológia szakot választotta. így lett a Budapesti Királyi Tudomány Egyetem Teológiai Karának hallgatója. Ám ott - mint az Életem lapjain írja - csalódnia kellett, mert a kor liberális légkörében aligha találhatott olyan professzorokat, akik igazán lendületet adtak volna neki a teológiában való elmélyedéshez. Ám kitartó szorgalma megérlelte a gyümölcsöket, amelyek későbbi pályáján hasznosnak bizonyultak. Először az Ószövetség érdekelte, és jól megtanult héberül, sőt a ritkább keleti bibliai nyelvekkel is foglalkozott. Döntő fordulatot hozott azonban Prohászka Ottokárral való futó találkozása, aki Kisfaludy Árpád után - rövid időre ugyan- a dogmatika professzora lett a Hittudományi Karon. Az ő hatására döbbent rá arra, hogy a teológia nem csupán száraz tudomány, hanem élet: szükséges eszköz Isten országa örömhírének terjesztéséhez. Visszatérve a filozófiához, a Karon Kiss János volt akkor a keresztény bölcselet tanára. Nála írta azt a nyertes pályaművet, amelyet „első könyvének” nevezett önéletrajzában. Kiss János - aki az Aeterni Patris c. pápai körlevél tanításának élharcosa volt hazánkban, valamint a Bölcseleti Költemények s a Bölcseleti Közlemények alapítója és főszerkesztője- a'dott kezébe egy olyan német ismeretelméleti szakkönyvet, amelyen szívós kitartással többször átrágta magát, s — mondhatjuk — ekkor indult el filozófiai érdeklődése. Már Székely Istvántól, az Újszövetség professzorától megtanulta a tudományos kutatás módszerét, s hogy a források ismerete és értelmezése mennyire fontos. Rendszeres látogatója és olvasója lett az Egyetem és a Kalazantinum gyűjteményének. Alaposan áttanulmányozta Mercier bíboros újskolasztikus kézikönyveit és neotomista leuveni iskola filozófiai írásait. Kiváló latin nyelvtudása révén eredetiben olvashatta Aquinói Szent Tamás műveit, de más középkori szerzők - Canterbury Szent Anzelm, Bonaventúra és a ferences skolasztika középkori nagymestereinek művei sem kerülték el figyelmét. így jutott el azok forrásához, Arisztotelészhez, Szent Ágostonhoz, sőt Platónhoz. Már teológushallgató korában tagja volt a Szent Tamás Társaságnak, majd 1929-ben annak elnöke is lett. Ám nem kerülték el figyelmét az újabb kori filozófiai szerzők müvei sem: Descartes, Leibniz, Kant, Hegel, s az újkantiánusok. Sőt Husserl fenomenológiájának is jó ismerője volt. Felfedezte Husserl ihletőit, Brentanót és Bolzanót, s azok arisztotelészi, illetve Szent Ágoston-i begyökerezettségét. Különféle filozófiai dolgozatai, előadásai legalábbis erről tanúskodnak. Ellentétben a mindjobban megmerevedő „iskolás” keresztény bölcseleti szemlélettel, mely hajlamos volt az elmúlt négyszáz év minden filozófiai termését, ha nem is mindig ellenségesnek, de legalábbis gyanúsnak tartani, korát meghaladó és előremutató módon úgy vélte, hogy a tévedések mellett meg kell találni az igazságot, és beépíteni azt a keresztény bölcselet rendszerébe. S hogy ezt milyen elismerésre méltóan művelte, az abból is kiválik, hogy mily világos, tág horizontokat átölelő, de a philosophia perennis talaján maradó ratio theologicávA világítja meg dogmatikájában a katolikus hittitkok rendszerét. Schütz korán felismerte, hogy mivel a filozófia a végső alapelvek tudománya s ezért az elvonatkoztatás legfelsőbb szintjén mozog, azt is kell ismemi, amiből elvonatkoztatunk. Ezért fontosnak tartotta a szaktudományok művelését, s az abban való jártasságot hangsúlyozta. Még a mai internetes világban is csak bámulattal tekinthetünk roppant műveltségére, ami nem csupán a természettudományokban való otthonosságot, hanem a humán tudományok, különösen a nyelvészet iránti érdeklődését is jelenti. Nem csoda, hogy bölcseleti és szaktudományos jártasságára már korán felfigyelt a tudományos közvélemény, és Pauler Ákos halála (1933) után őt kívánták meghívni a Pázmány Péter TuTEDLOGIA 2010/3-4 169
